Holdi meteoritok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az első holdi meteorit az Allan Hills 81005. Az Antarktiszon gyűjtötték.

A holdi meteoritok olyan meteoritok, amelyek a Holdról szakadtak ki kozmikus becsapódások során és a Földre hullottak meteoritként.

A holdi meteoritok fölfedezése az Allan Hillen, az Antarktiszon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az „égből hulló kövek” nagy tudományos vitája idején, a 18. és a 19. század fordulóján fölmerült a Holdról érkező meteoritok lehetősége. Az első igazolhatóan holdi eredetű meteoritot azonban csak az Apollo-program kőzetgyűjtései és az azokon végzett vizsgálatok után találták meg. Ez a találás az Antarktiszon történt 1982-ben. A talált meteorit neve és sorszáma Allan Hills 81005. A minta a Smithsonian Institutba került, ahol Brian Mason állapította meg, hogy a minden eddigi meteorittól elütő kőzetminta holdi meteorit.

Az első japán holdi meteorit az Antarktiszon a Yamato-hegységből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben kezdtek módszeres meteoritgyűjtést az Antarktiszon a japánok. A ’70-es évek végén már több ezer példányt gyűjtöttek össze, melyek között több eddig nem azonosított típus fordult elő. Röviddel az amerikai azonosítás után a japán kozmopetrográfusok is találtak egy holdi meteoritot az antarktiszi meteoritok között. Ennek a lelőhelye és sorszáma a Yamato 791197 volt. Máig mintegy 120 holdi meteoritot ismerünk, melyek a párosítások után 50 különböző holdi meteoritot adnak.

Helyük a NIPR Antarktiszi Meteoritok Mintagyűjteményében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Japán Sarkkutató Intézet, (angolul: National Institute of Polar Research: NIPR) a Tokiói Egyetem egyik intézete. 1969 óta egyik részlege a meteoritok kutatásával foglalkozik. Az Antarktiszi Meteoritkutató központ 1993-ban elkészített 20 darab, 30 vékonycsiszolatból álló gyűjteményt. Ennek a 11-es és 12-es számú mintája holdi meteoritot mutat be. A 11-es minta (Yamato-86032) egy holdi regolit breccsa. A NASA készlet 72275-ös mintájához hasonlít. A 12-es minta egy mare gabbro (Asuka-881757).

A minták a tanév második félévében, vagyis a naptári év első felében, az ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport (=KAVÜCS)-nál (Fizika Intézet, Anyagfizika Tanszék) tanulmányozhatók. (lásd. pl. Fizika tanösvény)

Meteoritok a Holdon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo-expedíciók űrhajósai is találtak meteoritot a Holdon járva.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Holdi meteoritok témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marvin U. B. (1983) The discovery and initial characterization of Allan Hills 81005: The first lunar meteorite, Geophys. Res. Lett. 10, 775–778.
  • Randy Korotev (2005). "Lunar geochemistry as told by lunar meteorites". Chemie der Erde, 65: 297-346.
  • James N. Head, H. Jay Melosh, and Boris A. Ivanov. "High-speed ejecta from small craters". Science 298: 1752-1756.
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]