Henry Purcell
Henry Purcell (London, 1659. szeptember 10. – London, 1695. november 21.) , az angolok egyik leghíresebb barokk zeneszerzője. Purcell az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és életműve
A Chapel Royal gyermekkórusának a tagja volt J. Blow, Humfrey és Henry Cooke irányítása alatt. Mutálása után, 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és -javítóként működik, majd 1677-ben elnyeri a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” posztot.
1679-ben a Westminster-apátság orgonistája lesz, ekkor írja fantáziáinak és In nomine-inek nagy részét. Purcellnek ezt a korai korszakát az egyházzene hangsúlyos volta jellemezte: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentik. 1680-ban megnősül (felesége Frances Peters), de a házasságából származó hét gyermekből csak három maradt életben. 1682-től királyi orgonista Blow és Child mellett. 1683-ban kinevezik udvari zeneszerzőnek, ekkor indul el középső alkotói korszaka. Ebben az esztendőben adja ki triószonátáit. Ezt az időszakot fémjelzi még a II. Jakab születésnapjára írt 3 óda (1685-87), valamint a 4 Caecilia-óda (1683-92). Udvari állásában a később trónra lépő III. Vilmos és II. Mária is megerősíti.
Elsőként nyomtatásban megjelentetett művei:
- Twelve Sonatas (1683), II. Jakab angol király koronázása alkalmára
- I vas glad (1687)
- My heart is inditing (1687)
A két ismert utóbbi műve teremtette meg kapcsolatát a londoni színházzal és ez után kezdett zenét komponálni John Dyren tragédiáihoz.
1689-ben volt a Dido és Aeneas bemutatója, amelyet aztán további 38 drámai zenemű követett. Ezek közt William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített művek is találhatók.
Ismertebbek:
A Fletcher–Massinger szerzőpáros szövegére készült:
- Próféták (később ezt a művet főként Dioklecián néven ismerik.
- Arthur király (1691) (Dryden művére)
- The fairy Queen (1692)librettója (Shakespeare: Szentivánéji álom-jának egyik részletére)
- The Tempest
- Full fathom five (1695) és
- The Indian Queen (1695).
1690-ben írt dalokat a Shakespeare Vihar című művének Dryden féle verziójához, ezek közül jól ismertek:
A Purcell főművei közé sorolt alkotásokat készített 1694-ben a római Szent Cecília templom részére, a Szent Cecíliai ünnepségekre:
Purcell, ezen alkotásainak születését csak rövid ideig élte túl. Még komponált egy ünnepi misét II. Mária angol királynő halálára (1694), amelyet később Wendy Carlos hangszerelt át a Stanley Kubrick által rendezett Mechanikus Narancs című film zenei betétjeként.
Később lemondott a westminsterbeli orgonista állásáról.
Purcell sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. Neje, Frances Purcell 1706-ban halt meg. Ő kezdeményezte Purcell néhány művének kinyomtatását, s ezek közt van az Orpheus Britannicus címen ismert gyűjtemény (két kötetben, 1698 és 1702). Ennek is köszönhető, hogy közel kortársai Purcellt - vokális művei alapján – ismerték el a legnagyobb angol komponistának.
Purcell fiúutódja, Edward Purcell (1689-1740) szintén zeneszerző volt. Apja zenei hagyatékának továbbvitelében játszott szerepéről mindmáig nem készült véglegesen lezárt kutatás. Még annyit tudunk, hogy Daniel Purcell (Kb. 1664-1717) testvére mellett szintén ismert zenész volt, majd pedig unokája, Edward Henry Purcell (?–1765) volt a családban a legutolsó muzsikus.
Henry Purcellt a Westminster székesegyházban az orgona közelében helyezték örök nyugalomba. Síremlékén a következő felirat olvasható:
- Here lyes Henry Purcell Esq., who left this life and is gone to that blessed place where only his harmony can be exceeded.
Londonban 1836-ban alapították meg a Purcell Clubot, amelynek fő feladata a szerző műveinek kiadói munkálata lett volna, amelyet azonban 1863-ban felszámoltak. 1876-ban alakították meg a Purcell Society-t, amely a zeneszerző műveinek nyomdai terjesztéséről gondoskodik és egy gyűjteményes kiadvány szerkesztését tervezi.
Henry Purcellnek emlékszobrot állíottak a londoni Új Scotland Yard épülete előtti téren.
[szerkesztés] Példa
Stay, Prince and hear, a Dido és Aeanas-ból.
[szerkesztés] Forrás és irodalom
- Michael Burde: Henry Purcell. Oxford 1994.
- Curtis Price: Henry Purcell and the London Stage - Cambridge 1984.
- Curtis Price (Hrsg.): Purcell Studies - Cambridge 1995.
- Franklin B. Zimmerman: Henry Purcell 1659–1695. His Life and Times - London 1967, ²1983.
- Encyclopedia Britannica Hungarica - CD-ver, 2005.
