Henricus Regius
| Henricus Regius | |
 | |
| Született | 1598. július 29.[1][2][3][4][5] |
| Elhunyt | 1679. február 19. (80 évesen)[2][3][4][5][7] |
| Állampolgársága | holland |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | |
| Halál oka | veseelégtelenség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henricus Regius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Henricus Regius vagy holland nevén Hendrik de Roy (Utrecht, 1598. július 29. – Utrecht, 1679. február 18.) holland orvos, fizikus, a karteziánus természettudomány egyik leghaladóbb követője.
Életútja[szerkesztés]
A franekeri egyetemen végzett orvosi tanulmányokat. Doktorátusa elnyerését követően előbb egy kelet-frízföldi faluban, majd Naardenban, végül szülővárosában, Utrechtben vitt orvosi praxist. Az utrechti egyetem megnyitása után nem sokkal orvostudományi és fizikai előadásokat tartott az egyetemen. A kartezianizmus forradalmi tanait népszerűsítő tanár a diákság körében rendkívül népszerű volt, és 1638-ban az elméleti orvostudomány és a növénytan rendkívüli tanárává nevezték ki. Az egyetem ortodox tanári kara, élén Gisbertus Voetius rektorral, azonban nem nézték jó szemmel a karteziánus orvos működését, és 1642-ben eltiltották a filozófiai előadások megtartásától. A kartezianizmus elfogadottabbá válásával, 1661-ben az utrechti egyetem rendes tanára lett.
Munkássága[szerkesztés]
Az utrechti filozófiaprofesszor, Henricus Renerius jóvoltából ismerkedett meg a descartes-i filozófiai tanokkal, amelyek lebilincselték a természettudományos érdeklődésű Regiust. Bár az első években közeli kapcsolatban állt Descartes-tal, akinek legkedvesebb hollandiai tanítványai közé tartozott, viszonyuk később megromlott. Amikor Regius 1646-ban kiadta a kartezianizmust a materializmus talaján továbbgondoló, Fundamenta physices (’A fizika alapjai’) című könyvét, a következő évben Descartes nyilvánosan megtagadta tanítványát, és kritizálta Regius merész gondolatait. 1647-ben kiadott Explicatio mentis humanae… (’Az emberi értelem magyarázata…’) című művében – Hobbes és Gassendi nyomdokain – az emberi eszme és lélek testhez kötöttségéről értekezett.
Nagy hatással volt az Utrechtben tanuló magyar diákokra, tanítványai közé tartozott Enyedi Sámuel, Sikó János és Némethi István, így közvetetten jelentős szerepet játszott a kertezianizmus magyarországi meggyökereztetésében. Apáczai Csere János 1655-ben megjelent Magyar encyclopaediájának természettudományos fejezetei nagyrészt Regius Philosophia naturalis (’Természetfilozófia’) című munkáján alapultak. Jóllehet, Apáczai később, a Disputatio philosophica de mente humana lapjain vitába szállt a Descartes tanainál továbbmerészkedő Regius materialisztikus elméletével.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
- ↑ a b Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Base biographique (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
- ↑ a b c ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
Források[szerkesztés]
- Allgemeine Deutsche Biographie XXVII. Leipzig: Duncker & Humblot. 1888. 567. o.
- Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. 118–119., 175., 188., 229–251. o. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.
- Természettudományi lexikon V. (O–S). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 483. o.
