Harkányi Béla
| Harkányi Béla | |
 | |
| Született | Harkányi Béla Fülöp Miksa 1869. április 11. Pest |
| Elhunyt | 1932. január 23. (62 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | csillagász, matematikus, egyetemi tanár |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (29/1, N/A, 1, 24) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harkányi Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Taktaharkányi báró Harkányi Béla Fülöp (Pest, 1869. április 11. – Budapest, 1932. január 23.) csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az ógyallai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium főobszervátora.
Élete
A budapesti, lipcsei és strassburgi egyetemeken tanult, a párizsi obszervatóriumban észlelőként tevékenykedett. Egy nagyobb észak-amerikai tanulmányút után 1896-ban Budapesten doktorált. Konkoly-Thege Miklós javaslatára az ógyallai Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium első obszervátorának nevezték ki. (1899 - 1903). Itt Konkoly-Thege Miklós észlelőjeként dolgozott, kiemelésre méltó munkái a Nova Persei észlelése, meteor és napfolt megfigyelései. Külföldi tapasztalatai alapján átszervezte az intézet kutatási programját: a korábbi színkép vizsgálatok helyett az akkor már kis műszereknek számító ógyallai távcsövekkel is eredményesen végezhető fénymérések kerültek előtérbe. 1907-ben a budapesti Tudomány Egyetemen az asztrofizika magántanárává habilitálták. A korszerű asztrofizika nemzetközileg elismert magyar úttörője volt: elsőként határozta meg a Planck-formula segítségével a csillagok felszíni hőmérsékletét (1902), majd módszert dolgozott ki a csillagok átmérőinek megállapítására. Gothard Jenő színképvizsgálatait felhasználva kimutatta, hogy a nóvák fényessége és spektrumuk jellege párhuzamos hullámzást mutat. Foglalkozott a csillagászat klasszikus területeivel, doktori értekezésében a földtengely pólusingadozásának problémáját dolgozta fel. Szívesen foglalkozott matematikai problémákkal, pl. kidolgozta a hullámzó vízfelületen létrejövő tükröződés geometriai elméletét. Németül publikált eredményei mind a csillagászok, mind a fizikusok körében élénk visszhangra találtak, nevét ma is idézik az asztrofizika megalapozását tárgyaló tankönyvek. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban és más szaklapokban jelentek meg, emellett írt népszerűsítő cikkeket is (pl.: a Természettudományi Közlönyben és a Stella Almanach-ban). Számos tudományos társaság vezetőségi vagy tiszteletbeli tagja volt.
Fontosabb művei
- A sarkmagasság ingadozása… – Die Bestimmung und Theorie der Polhöchenschwankungen, Budapest 1896.
- A Nova (3. 1901) Persei photometriai megfigyelései az ó-gyallai observatoriumon, Budapest, 1901.
- Az égitestek hőmérsékletének meghatározása, Matematikai és Physikai Lapok 1903/6.
- Darstellung der photographischen und photometrischen grösse als Funktion der Temperatur der Sterne, Astr. Nachrichten Nr. 4451, 1911.
Források
- Tass A.: Erinnerung an B. v. H. Vierteljahrschrift der Astr. Gesellschaft, 1932/4.
- Lassovszky K.: Csillagászati Lapok 1938/2.
- Bartha Lajos: A csillaghőmérséklet meghatározás magyar úttörői, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1994 (Budapest 1993).
- Magyarok a természettudomány és a technika történetében
- Csillagászattörténet, (Budapest 1982.)
- Poggendorff: Biographisch… IV.
