Harkányi Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harkányi Béla
Harkányi Béla.JPEG
Született 1869. április 11.
Pest
Elhunyt 1932. január 23. (62 évesen)
Budapest
Foglalkozása csillagász,
matematikus,
egyetemi tanár

Taktaharkányi báró Harkányi Béla Fülöp (Pest, 1869. április 11.Budapest, 1932. január 23.) csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az ógyallai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium főobszervátora.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti, lipcsei és strassburgi egyetemeken tanult, a párizsi obszervatóriumban észlelőként tevékenykedett. Egy nagyobb észak-amerikai tanulmányút után 1896-ban Budapesten doktorált. Konkoly-Thege Miklós javaslatára az ógyallai Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium első obszervátorának nevezték ki. (1899 - 1903). Itt Konkoly-Thege Miklós észlelőjeként dolgozott, kiemelésre méltó munkái a Nova Persei észlelése, meteor és napfolt megfigyelései. Külföldi tapasztalatai alapján átszervezte az intézet kutatási programját: a korábbi színkép vizsgálatok helyett az akkor már kis műszereknek számító ógyallai távcsövekkel is eredményesen végezhető fénymérések kerültek előtérbe. 1907-ben a budapesti Tudomány Egyetemen az asztrofizika magántanárává habilitálták. A korszerű asztrofizika nemzetközileg elismert magyar úttörője volt: elsőként határozta meg a Planck-formula segítségével a csillagok felszíni hőmérsékletét (1902), majd módszert dolgozott ki a csillagok átmérőinek megállapítására. Gothard Jenő színképvizsgálatait felhasználva kimutatta, hogy a nóvák fényessége és spektrumuk jellege párhuzamos hullámzást mutat. Foglalkozott a csillagászat klasszikus területeivel, doktori értekezésében a földtengely pólusingadozásának problémáját dolgozta fel. Szívesen foglalkozott matematikai problémákkal, pl. kidolgozta a hullámzó vízfelületen létrejövő tükröződés geometriai elméletét. Németül publikált eredményei mind a csillagászok, mind a fizikusok körében élénk visszhangra találtak, nevét ma is idézik az asztrofizika megalapozását tárgyaló tankönyvek. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban és más szaklapokban jelentek meg, emellett írt népszerűsítő cikkeket is (pl.: a Természettudományi Közlönyben és a Stella Almanach-ban). Számos tudományos társaság vezetőségi vagy tiszteletbeli tagja volt.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A sarkmagasság ingadozása… — Die Bestimmung und Theorie der Polhöchenschwankungen, Budapest 1896.
  • Az égitestek hőmérsékletének meghatározása, Matematikai és Physikai Lapok 1903/6.
  • Darstellung der photographischen und photometrischen grösse als Funktion der Temperatur der Sterne, Astr, Nachrichten Nr. 4451, 1911.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tass A.: Erinnerung an B. v. H. Vierteljahrschrift der Astr. Gesellschaft, 1932/4.
  • Lassovszky K.: Csillagászati Lapok 1938/2.
  • Bartha Lajos: A csillaghőmérséklet meghatározás magyar úttörői, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1994 (Budapest 1993).
  • Magyarok a természettudomány és a technika történetében
  • Csillagászattörténet, (Budapest 1982.)
  • Poggendorff: Biographisch… IV.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harkányi Béla témájú médiaállományokat.