Gál Csaba

Gál Csaba
Született	1892 Budapest,
Meghalt	1946. június 25. Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	gyalogos
Szolgálati ideje	1913–1918
Rendfokozata	főhadnagy
Egysége	85. osztrák–magyar gyalogezred
Csatái	Első világháború
Kitüntetései	kis- és nagy ezüst vitézségi érem, valamint sebesülési érem
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Civilben	lakatos, gépészmérnök, politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Gál Csaba témájú médiaállományokat.

Gál Csaba (Budapest, 1892. – Budapest, 1946. június 25.) nyilas országgyűlési képviselő, gépészmérnök, háborús bűnös.

Élete

Székely eredetű református családból származott. A József Műegyetem gépészeti szakosztályán szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1913-ban bevonult a közös 85. osztrák–magyar gyalogezredhez, aminek a kötelékében végigharcolta az első világháborút. A fronton háromszor is megsebesült. 1918-ban, mint főhadnagy szerelt le. A háború után kis- és nagy ezüst vitézségi érmet kapott, a harcokban betöltött szerepe elismeréséül.

1926-ban a BSZKRT (a BKV elődje) alkalmazottja lett, ahol lakatosként dolgozott, majd a mérnöki karba került és műszaki tanácsos lett. 1930-ban Horthy Miklós kormányzó Signum Laudis kitüntetésben részesítette.

A Meskó Zoltán által alapított Nyilaskeresztes Párthoz a kezdetektől fogva csatlakozott, majd miután Szálasi Ferenc lett a párt elnöke, Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye országgyűlési képviselője lett. Az 1944. október 16-ai nyilas puccs után a személyügyi nemzetpolitikai iroda vezetője lett. A háború után halálra ítélték és 1946. június 25-én kötél által kivégezték.

Források

• Gál Csaba a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben
• Enciklopédia Holokauszt Emlékközpont