György József

György József
Született	1813. július 13. Sátoraljaújhely
Elhunyt	1862. december 21. (49 évesen) Máramarossziget
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos
Sablon • Wikidata • Segítség

György József (Sátoraljaújhely, 1813. július 13. – Máramarossziget, 1862. december 21.) orvosdoktor, megyei főorvos.

Élete

Sátoraljaújhelyen született, ahol atyja, György József református lelkész, Kazinczy Ferenc személyes barátja, maga vezette fia nevelését. Középiskoláit Szatmárt és Sárospatakon járta, ahol Kövytől hallgatta a jogtudományokat. Egy évi otthoni joggyakorlata után 1830-ban Pestre ment, hogy a királyi tábla mellett, mint annak felesküdt jegyzője végezze tanulmányait; pár hónap múlva azonban fölvétette magát az orvosi egyetem hallgatói közé. 1835-ben végezte az orvosi tanfolyamot és ekkor mint segédre reá bizatott az egyetemen a növénytannak előadása. 1836. március 15-án orvosdoktori oklevelet nyert. Alighogy letett az orvosi szigorlatot, gróf Vay Ábrahám gondoskodásából Máramaros vármegye főorvosa lett. Hivatala mellett a megye ásványvizeinek felkutatását és növényvilágának megismerését tűzte ki feladatáúl. A létező forrásokat analizálta és róluk értekezéseket írt az akkori egyetlen orvosi szaklapba, az Orvosi Tárba; gyógyjavaslatokat állapított meg és annyira vitte az ügyet, hogy amikor Tognio doktor 1843-ban a megyét meglátogatta, György József irodalmi munkásságában több mint 170 megyei ásványvíznek szemlélhette részint sorozatba vételét, részint leírását. A növényország átkutatását, példányok gyűjtését Kovács Gyula és Gerenday, részint Vagner Lajos egyetértő működésével gyarapította. A máramaros megyei történet-természettudományi társaság keletkezésének eszméjét már 1849-ben tervezte, ez azonban az akkori politikai események miatt lehetetlenné vált; de az 1872-ben alakult máramarosszigeti múzeum-egylet elsősorban neki köszöni lételét. Nagy előszeretettel dolgozott egy Növénytanon, melyben tetemes megyei flóráját föl akarta használni; górcsövi vizsgálatokat tett az újabb fölfedezések érdekéből a növényfiziologiában; ebbeli fáradozásait azonban az 1859. augusztus 9-ei nagy tűzvész semmivé tette.

Irodalom

• Cikke a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1855. ldeen zur Organisation des öffentlichen Medicinalwesens in Ungarn.)
• Arcképe kőnyomat, rajzolta és nyomt. Grund V. Budapesten. (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai XIX. kötetében. Bpest, 1878.) Sírjára gyermekei 1875. augusztus 27-én emlékoszlopot állítottak.
• Orvostudori értekezés. A természeti testeknek lépcsőnkénti kifejlődéséről. Pest, 1836. (Latin címmel is).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  

További információk

• Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.; II. köt. 2002.
• Dr. Jantsits Gabriella: Magyar orvosok arcképei. Bp., Medicina, 1990.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. biz. elnöke Fehér József. Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság, 2001.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.