Gyömrei Sándor
| Gyömrei Sándor | |
| Született | Neumann Sándor 1892. július 15.[1] Nagykároly |
| Elhunyt | 1957. június 24. (64 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Antal Irén (h. ?–1956) Antal Mária-Risette (h. 1956–1957) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Lipcsei Egyetem (–1914) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (3/2-11-11)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyömrei Sándor, 1906-ig Neumann Sándor[4] (Nagykároly, 1892. július 15. – Budapest, 1957. június 24.)[5][6] gazdaságtörténész, a történettudományok kandidátusa (1955).
Élete[szerkesztés]
Gyömrei Bertalan (1859–1920) jogász, ügyvéd és Áldor Sarolta gyermekeként született zsidó családban. Anyai nagyapja gyömörői Áldor Adolf (1831–1901) megyei főorvos és a nagykárolyi közkórház igazgató-főorvosa, anyai nagybátyja Áldor Lajos (1872–1932) orvos, egészségügyi főtanácsos volt.
1910-ben a Miskolci Református Főgimnáziumban érettségizett, majd a Lipcsei Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1914-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1915 és 1918 között a Huszadik Század című folyóiratban jelentek meg cikkei, illetve könyvismertetései. 1916 és 1919 között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) segédfogalmazója, majd 1919 és 1920 között titkára volt. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Marx Fordító Bizottságnak, s részt vett A tőke több fejezetének lefordításában. 1920-tól 1942-ig a BKIK Közlekedési Osztályát vezette. 1924 és 1926 között a Világ című radikális folyóirat belső munkatársaként is működött. 1944. december 22-én a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Gazdaságtörténet című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. A második világháborút követően visszakerült a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához helyettes főtitkári minőségben és csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. 1948 októberétől a Budapesti Belkereskedelmi Igazgatóság főtanácsosa lett. 1949-ig tagja volt Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának és Pénzügyi Szakbizottságának. A Magyar Gazdaságkutató Intézet alelnökévé választották és igazgatóválasztmányi tagja volt a Magyar Közgazdasági Társaságnak és választott tagja a Magyar Szovjet Művelődési Társaságnak.[7] 1949-ben alapítótagja volt a fővárosi Várostörténeti Bizottságnak. 1955. február 28-án védte meg a Budapest gazdaságtörténete a manufaktúra korszakában című disszertációját, melyért megkapta a történettudományok kandidátusa fokozatot.
1945 után elsősorban a főváros gazdaságtörténetére vonatkozó anyaggyűjtéssel foglalkozott.
Első felesége Antal Irén (1902–1956)[8] volt, akinek halála után elvette annak húgát, Antal Mária-Risettet.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Főbb művei[szerkesztés]
- Die Kartelle in der ungarischen Eisenindustrie. Egyetemi doktori értekezés. is. (Leipzig, 1914)
- Karl Lamprecht. – Lamprecht és a világpolitika (Huszadik Század, 1915)
- Az állami beavatkozás és a kartellek (Huszadik Század, 1916)
- Előterjesztés a kiviteli szindikátusokról (Budapest, 1917)
- Emlékirat kivitelünk háború utáni megszerzéséről. Az előadói tervezet első szövege (Budapest, 1917)
- A bürokrácia (A Századunk Könyvtára. 2. Budapest, 1927)
- A magyar gazdaságtörténetírás új útjai (Budapest, 1932)
- Az utazási kedv története. Monográfia. 1 melléklettel és 5 táblával. (Budapest, 1934)
- A vasút jövője (Vasúti Közlekedési Közlöny, 1937)
- Baross Gábor. Vértesy Miklóssal. (A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa. Budapest, 1937)
- A székesfőváros gazdálkodásáról. A törvényhatósági bizottság 1946. február 27-én tartott rendes közgyűlésén mondott beszéd. (Budapest, 1946)
- Budapest gazdaságtörténete a manufaktúra korszakában. I–II. kötet. Monográfia és kandidátusi értekezés is. (Budapest, 1954)
- Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság, a Magyar Kereskedelmi Társaság (Tanulmányok Budapest múltjából, 1956)
- A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán (Tanulmányok Budapest múltjából, 1957)
- Karl Lamprecht (A Huszadik Század körének történetfelfogása. Szerk. Glatz Ferenc, Pók Attila. Budapest, 1982).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 86447/1906. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 810. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 34. oldal 27. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XIII. kerületi állami halotti akv. 837/1957. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
- ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
- ↑ A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1947-1948
- ↑ Gyömrei Sándorné Antal Irén gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
Források[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 2. (Budapest, 1938)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Kozák Péter: Gyömrei Sándor. nevpont.hu, 2013. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)