Guba
A guba ősi népi viselet. Gyapjúszőttes anyag, s a belőle készült kabátféle felső gyapjúruha neve, melyet honfoglaló őseink a fennmaradt hagyományok szerint ideérkezésükkör már itt találtak, avar eredetűnek vélik. A szegények viselete volt, köznép még a 20. század elején is viselte vállra vetve vagy felvéve.
Története
1387-ben említették először nevét,[1] az akkori guba név egy gyapjúszőttes anyagra vonatkozott, viszont 1528-ban már kifejezetten ruha megnevezésere használták.
A guba használatáról a legtöbb adat a magyarlakta területek északkeleti részéről a Palócföldről, Szatmár megyéből, a Szilágyságból, Bihar megye területéről maradt fenn, de ismert volt a Dunántúlon és az Alföldön is. A Szilágyságban még az 1900-as évek legelején is elterjedt viselet volt a guba: Alsószivágy, Panit, Peér, Récse, Bogdánd férfi lakosainak, de például Ipp, Görcsöny női lakosainak is télen általános viselete volt a fekete, vagy fehér színű guba, míg több szilágysági településen a gubát télen ünnepi viseletként hordták: például Perecsenyben is.
A hosszú ujjú guba ujját egyes feltevések szerint lovas és pásztor őseink arra használták, hogy egyik ujjába élelmiszert szállítottak, míg a másikban íjaikat és azok feszítő húrjait hordták, hogy azokat az időjárástól megvédjék.
A guba máig ismert jellegzetessége: szövéstechnikája és az ujjak betoldási módja, melyet Észak-Európában már a bronzkori szőrmeruhák készítésekor használtak, de ismert volt Észak-Eurázsiában is. A guba másik jellegzetessége vízszintes szabásából ered: vízszintesen pokróccá varrott darabból szabják. Ez a szabástechnika egy aba nevű felsőruhatípus jellegzetessége volt Arábiától Iránig, de szórványosan Közép-Kelet Európában is előfordult.
Fajtái
A guba színére nézve lehetett szürke, barna, fehér vagy fekete, de a középkori írások fekete és vörös színűt is említettek. A fekete szín még a 19–20. század fordulóján is használatban volt. Amíg a szürke, barna vagy fehér színű gubák a juhgyapjú természetes színei voltak, addig a vörös és fekete színűek festéssel készültek.
A magyarok lakta területeken többfajta gubát készítettek. Ismert volt a keleti szőnyegtechnikára emlékeztető módon szövött úgynevezett bárányfürtös guba, és rakott guba, és az ettől különböző technikával készült sima guba, mely vászonkötéses, fürt nélkül szövött volt. Ezt a fürt nélkül szövött sima gubát Szatmár megyében füsült guba néven nevezték.
A gyapjúból készült gubákon kívül egyes vidékeken rongypokrócból is készítettek gubát gubaszabással. Kenderkócból is előállítottak durva szövésű csepűgubát, az Alföldön szűrposztóból is készítettek.
Készítése
A gubások vagy gubacsapók foglalkoztak a guba készítésével. A gyapjút kártolással puhították hogy könnyen lehessen fonalat készíteni. Ezután jött a csapás, a gyapjúfonál pengetve bolyhosítása egy íjfa segítségével. A fonálból gubavászont készítettek, ami a fürtök egyesével való behelyezése miatt hosszadalmas munka volt. Rendszerint a szövőszék a lakószobában volt. Levették a gubaszékről és vízszintesen összevarrták gubapokróccá. A szövés után a posztó gyönge és laza volt, emiatt akár két napig is tiszta folyóvízben (általában patak menti kádakban) kallották – áztatták, hogy összemenjen és megkeményedjen, a füstök biztosan bennmaradjanak. Ezután késsel kiszabták, kivágták a nyakát, s végül a két ujját varrták össze. Díszíteni csak elül díszítették, a nyakához varrtak rendszerint piros posztót. Zsebe nem volt, ha kellett az ujjába pakoltak.
Jegyzetek
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon - guba, mek.oszk.hu
Források
- Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (1927)
- N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó céh, Debrecen, (1939)
- Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. V. KÖTET: Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe, a palócok művészete / Viselet.
- Akadémiai kiadó: Magyar néprajz - 2. Kötet Szabók, Szűrszbók, Gubások, Varróasszonyok fejezet.
- Győrffy István: Matyó népviselet (1956)
- Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (1927)
- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 320–322. o. ISBN 963-05-1287-4
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I–VI. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901–1904.
További információk
- Gubacsapó, mek.oszk.hu
- Suba subához, guba gubához , magyarmuzeumok.hu