Gróf Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gróf Ödön (Netecse, Szlavónia, 1915. április 15.San Francisco, 1997. január 16.[1]) úszó, edző.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsett jogot tanult, majd tűzoltószázados lett.[1]

1930-tól a Pécsi Atlétikai Club ifjúsági sportolójaként Várnagy Elemér tanítványa volt. Még ebben az évben Szigetváron úszóversenyen vett részt.[1] Első ifjúsági magyar bajnoki címét 1931-ben szerezte. 1933-ban meghívták a berlini olimpiára készülő válogatott keretbe. 1934-től az UTE (Újpesti Torna Egylet) úszójaként versenyzett. Az 1934. évi magdeburgi Európa-bajnokságon a Gróf Ödön, Maróthy András, Csik Ferenc, Lengyel Árpád összeállítású gyorsváltó tagjaként aranyérmet nyert. Az 1935-ben és 1937-ben rendezett főiskolai világbajnokságokon összesen négy első- és egy második helyezést ért el. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon tagja volt a Lengyel Árpád, Abay Nemes Oszkár, Gróf Ödön, Csik Ferenc összeállítású, bronzérmet nyert gyorsváltónak. A magyar gyorsváltóval két alkalommal úszott világcsúcsot és két alkalommal Európa-csúcsot.

1945-ben történt visszavonulása után az UTE, illetve az Újpesti Dózsa úszószakosztályának vezetőedzője lett. Tanítványai közül Magyar László az 1954. évi torinoi Európa-bajnokságon két ezüstérmet, az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon két aranyérmet nyert.

Az 1956-os forradalom után külföldre távozott és az Egyesült Államokban telepedett le. 1982-től a Magyarország örökös úszóbajnoka cím tulajdonosa. Az Egyesült Államokban hunyt el, Budapesten helyezték örök nyugalomra.

Úszóváltó 1935-ben (balról jobbra): Szabados László, Csik Ferenc, Lengyel Árpád, Gróf Ödön

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • olimpiai 3. helyezett (1936: 4 × 200 m gyors)
  • Európa-bajnok (1934: 4 × 200 m gyors)
  • háromszoros Európa-bajnoki 4. helyezett (1938: 400 m gyors, 1500 m gyors, 4×200 m gyorsváltó)
  • négyszeres főiskolai világbajnok (1935: 4 × 200 m gyorsváltó ; 1937: 400 m gyors, 1500 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó)
  • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1935: 400 m gyors)
  • magyar bajnok:
    • 440 yard gyors: 1935–1939
    • 200 m gyors: 1937, 1938
    • 800 m gyors: 1936–1939
    • 1500 m gyors: 1936–1938
    • 4×100 m gyors: 1937, 1938, 1940, 1941, 1943
    • 4×200 m gyors: 1938–1942
    • folyamúszás: 1940
  • világcsúcsai:
    • 1937: 4 × 100 m gyorsváltó – 4:06,6 (Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc)
    • 1938: 4 × 100 m gyorsváltó – 4:02,0 (Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc)
  • Európa-csúcsai:

Rekordjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

400 méter gyors[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 4:47 (1937. május 30., Tunisz) országos csúcs (25 m)

800 méter gyors[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 10:16,4 (1936. július 26., Budapest) országos csúcs

1500 méter gyors[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 20:12,4 (1936. augusztus 22., Budapest) országos csúcs
  • 20:04,4 (1937. augusztus 7., Budapest) országos csúcs
  • 20:02,2 (1938. július 17., Budapest) országos csúcs

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozat (1953)[2]
  • Sport Érdemérem ezüst fokozat (1955)[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 270. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Sportemberek kitüntetése. Népsport, IX. évf. 225. sz. (1953. nov. 10.) 1. o.
  3. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. jan. 27.) 2. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gróf Ödön témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2
  • (1965.) Az országos felnőtt csúcsok fejlődése. Úszósport 4 (5), 10-21. o. Hozzáférés ideje: 2013. február 10.