Gorgiasz (dialógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dialógus témája: a legfőbb jó meghatározása. Szereplők: Szókratész és Gorgiasz. Gorgiasz egy szónok, aki szerint a legfőbb jó a beszéd képessége. Szókratész szerint a szónoklás nem más mint a rábeszélés művészete. A rábeszélés két formáját különbözteti meg:

  1. Hitet kelt tudás nélkül (ezt teszi a szónok)
  2. Tudást kelt.

Szókratész: arról, hogy mi jogos és mi jogtalan csak az beszélhet aki valójában tudja, hogy mi is az (az igazságról is ugyanez mondható el). Fontos, hogy a szónok mindig igazságos legyen. A szónoklás akár a szakácsmesterség nem művészet, hanem gyakorlat, mégpedig a hízelgés része.

Ahogyan az ember is kettős természetű: testi és szellemi, úgy művészet is kétféle van: a lélekkel foglalkozó és a testre vonatkozó. A lélekre vonatkozó művészet további két részre tagolódik: törvényhozás és igazsághozás művészetére. A testre vonatkozó művészet is két további részre tagolódik: torna és orvoslás művészetére.

Ha valaki akar valamit, akkor nem azt akarja amiért cselekszik, hanem a célt akarja amiatt cselekszik. A jó miatt teszünk mindent. Hatalommal rendelkezni nem azt jelenti, hogy azt teszünk amit akarunk.

K.(vagy G?): a törvény szerzői gyenge emberek, el akarják ijeszteni az erősebb embereket, hogy ne törjenek többre, mint mások. A gyengék beérik egyenlő mértékkel.

Szókratész: A tömeg törvénye a hatalmasok törvénye. Nem az számít, amit a tömeg tart igaznak, hanem ami valóban az. Arra kell törekedni, hogy erényesen éljünk. A mértékes lélek a jó: az emberekkel szemben igazságos az istenekkel szemben jámbor. Fontos, hogy mindig az igazságot tartsuk szem előtt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Platón összes művei I-III. Európa Könyvkiadó , 1984