Gioconda (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az opera librettója 1876-ból.

A Gioconda Amilcare Ponchielli négyfelvonásos operája. A szövegkönyvét Tobia Gorrio (Arrigo Boito) írta. Ősbemutatójára 1876. április 8-án került sor a milánói Scalábanban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Gioconda, utcai énekesnő szoprán
A vak asszony, Gioconda anyja alt
Alvise Badoero rendőrfőnök basszus
Laura, Alvise neje mezzoszoprán
Enzo Grimaldo, genovai nemes tenor
Barnaba, énekes, besúgó bariton
Zuane, gondolás basszus
Isepo, írnok tenor
Egy hajós basszus
Énekkar, szerzetesek, szenátorok, tengerészek, nemes urak és hölgyek, álarcosok, nép, őrség

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín:Velence
Idő: 17. század

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: a Doge-palota udvara

Ünneplő tömeg a palota udvarán. Itt találkozik Barnaba (utcai énekes és besúgó) és Gioconda, aki szintén éneklésből tartja el magát. Barnaba szerelmes a szép Giocondába, aki visszautasítja, mert Enzóba – a genovai hercegbe – szerelmes. Találkozni csak nagy veszedelem árán tudnak, mert a herceget kitiltották Velencéből. Barnaba szövetkezik a gondolással, Zuanéval és megvádolják Gioconda vak anyját, hogy boszorkánysággal foglalkozik. A feldühödött tömeg már a máglyát rakja, hogy megégesse a szerencsétlen asszonyt, amikor megérkezik Laura, a rendőrfőnök Alvise felesége. Minden tekintélyére szükség van, hogy megmentse az ártatlan asszonyt. Enzóba nem csak Gioconda szerelmes, hanem Laura is, akinek Barnaba megígéri, hogy megszervezi a találkozót a herceggel, de közben értesíteni akarja a rendőrfőnököt is. Mivel írástudatlan a levelet le kell diktálnia egy írnoknak. Gioconda kihallgatja a levelet és elhatározza, hogy ő is ott lesz a találkán.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: egy lakatlan sziget partja

Enzo és Laura titkos találkozóján valóban megjelenik Gioconda. A féltékenység, a gyűlölet és a csalódás vezeti, hiszen a herceg csak játszott vele. Haragja hamarosan elszáll, mivel Laura nem tehet róla hogy a herceg őt választotta, valamint Laura volt, aki megmentette édesanyját a haláltól. Bosszú helyett megmenti Laurát, Enzót pedig figyelmezteti, hogy meneküljön a nyomában járó rendőrök elől.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín:
1. kép: szoba Alvise házában

Alvise mégis megtudja a valóságot és halálra ítéli a feleségét. Laurának egy méregpoharat kell kiinni, mire a rendőrfőnök visszatér. Gioconda az utolsó pillanatban érkezik és a mérget tartalmazó fiolát kicseréli egy másikra, amiben tetszhalált okozó altató van. Amikor Alvise visszatér, elégedetten látja, hogy a fiola üres.

2. kép: bálterem

Alvise fényes ünnepséget tart barátai számára. A vendégek között ott van az álruhás herceg is. Amikor a rendőrfőnök megmutatja a felravatalozott Laurát, Enzo nem tud uralkodni magán. Bevallja, hogy ő a száműzött herceg, majd odaugrik a rendőrfőnökhöz és leszúrja.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: egy romba dőlt palota előcsarnoka Giudecca szigetén

Barnaba nem mondott le Giocondáról, ezért egyezséget köt vele. Kiszabadítja Enzót a börtönből, Gioconda pedig a halottnak hitt Laurát lopatja ki a palotából. Enzo Giocondát vádolja Laura haláláért, aki magához térve megvédi a lányt, hiszen neki köszönheti az életét. A szerelmesek boldogan ölelkeznek össze, csak Gioconda marad a rettenetes teherrel, hogy fizetnie kell Barnabának. Amikor a férfi megérkezik, hogy megkapja jutalmát – Giocondát – az felkapja a méregpoharat és kiissza.

Híres áriák, zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "A te questo rosario"- Gioconda anyjának áriája az I. felvonásból
  • "Il grido di quest' amina"- Enzo és Barnaba kettőse az I. felvonásból
  • "O monumento"- Barnaba monológja az I. felvonásból
  • "Pescator, affonda l'esca"- Barnaba barcarolája a II. felvonásból
  • "Cielo e mar"- Enzo románca a II. felvonásból
  • "Stella del marinar"- Laura áriája a II. felvonásból
  • "Suicidio!"- Gioconda méregáriája a IV. felvonásból

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]