Gioconda (opera)
A Gioconda Amilcare Ponchielli négyfelvonásos operája. A szövegkönyvét Tobia Gorrio (Arrigo Boito) írta. Ősbemutatójára 1876. április 8-án került sor a milánói Scalábanban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szereplők
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Gioconda, utcai énekesnő | szoprán |
| A vak asszony, Gioconda anyja | alt |
| Alvise Badoero rendőrfőnök | basszus |
| Laura, Alvise neje | mezzoszoprán |
| Enzo Grimaldo, genovai nemes | tenor |
| Barnaba, énekes, besúgó | bariton |
| Zuane, gondolás | basszus |
| Isepo, írnok | tenor |
| Egy hajós | basszus |
| Énekkar, szerzetesek, szenátorok, tengerészek, nemes urak és hölgyek, álarcosok, nép, őrség |
[szerkesztés] Cselekménye
-
- Helyszín:Velence
- Idő: 17. század
[szerkesztés] Első felvonás
- Helyszín: a Doge-palota udvara
Ünneplő tömeg a palota udvarán. Itt találkozik Barnaba (utcai énekes és besúgó) és Gioconda, aki szintén éneklésből tartja el magát. Barnaba szerelmes a szép Giocondába, aki visszautasítja, mert Enzóba – a genovai hercegbe – szerelmes. Találkozni csak nagy veszedelem árán tudnak, mert a herceget kitiltották Velencéből. Barnaba szövetkezik a gondolással, Zuanéval és megvádolják Gioconda vak anyját, hogy boszorkánysággal foglalkozik. A feldühödött tömeg már a máglyát rakja, hogy megégesse a szerencsétlen asszonyt, amikor megérkezik Laura, a rendőrfőnök Alvise felesége. Minden tekintélyére szükség van, hogy megmentse az ártatlan asszonyt. Enzóba nem csak Gioconda szerelmes, hanem Laura is, akinek Barnaba megígéri, hogy megszervezi a találkozót a herceggel, de közben értesíteni akarja a rendőrfőnököt is. Mivel írástudatlan a levelet le kell diktálnia egy írnoknak. Gioconda kihallgatja a levelet és elhatározza, hogy ő is ott lesz a találkán.
[szerkesztés] Második felvonás
- Helyszín: egy lakatlan sziget partja
Enzo és Laura titkos találkozóján valóban megjelenik Gioconda. A féltékenység, a gyűlölet és a csalódás vezeti, hiszen a herceg csak játszott vele. Haragja hamarosan elszáll, mivel Laura nem tehet róla hogy a herceg őt választotta, valamint Laura volt, aki megmentette édesanyját a haláltól. Bosszú helyett megmenti Laurát, Enzót pedig figyelmezteti, hogy meneküljön a nyomában járó rendőrök elől.
[szerkesztés] Harmadik felvonás
- Helyszín:
- 1. kép: szoba Alvise házában
Alvise mégis megtudja a valóságot és halálra ítéli a feleségét. Laurának egy méregpoharat kell kiinni, mire a rendőrfőnök visszatér. Gioconda az utolsó pillanatban érkezik és a mérget tartalmazó fiolát kicseréli egy másikra, amiben tetszhalált okozó altató van. Amikor Alvise visszatér, elégedetten látja, hogy a fiola üres.
-
- 2. kép: bálterem
Alvise fényes ünnepséget tart barátai számára. A vendégek között ott van az álruhás herceg is. Amikor a rendőrfőnök megmutatja a felravatalozott Laurát, Enzo nem tud uralkodni magán. Bevallja, hogy ő a száműzött herceg, majd odaugrik a rendőrfőnökhöz és leszúrja.
[szerkesztés] Negyedik felvonás
- Helyszín: egy romba dőlt palota előcsarnoka Giudecca szigetén
Barnaba nem mondott le Giocondáról, ezért egyezséget köt vele. Kiszabadítja Enzót a börtönből, Gioconda pedig a halottnak hitt Laurát lopatja ki a palotából. Enzo Giocondát vádolja Laura haláláért, aki magához térve megvédi a lányt, hiszen neki köszönheti az életét. A szerelmesek boldogan ölelkeznek össze, csak Gioconda marad a rettenetes teherrel, hogy fizetnie kell Barnabának. Amikor a férfi megérkezik, hogy megkapja jutalmát – Giocondát – az felkapja a méregpoharat és kiissza.
[szerkesztés] Híres áriák, zeneművek
- "A te questo rosario"- Gioconda anyjának áriája az I. felvonásból
- "Il grido di quest' amina"- Enzo és Barnaba kettőse az I. felvonásból
- "O monumento"- Barnaba monológja az I. felvonásból
- "Pescator, affonda l'esca"- Barnaba barcarolája a II. felvonásból
- "Cielo e mar"- Enzo románca a II. felvonásból
- "Stella del marinar"- Laura áriája a II. felvonásból
- "Suicidio!"- Gioconda méregáriája a IV. felvonásból
[szerkesztés] Forrás
- Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-330-646-9
- Gál György Sándor: Új operakalauz, Zeneműkiadó Budapest, 1978. ISBN 963-330-242-0
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta-Saxum, Bp., 1997, 269-270. o. ISBN 963-9258-04-0


