Gioconda (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gioconda (La Gioconda)
opera
La ronde des heures by K. Korovin.JPG
Konsztantyin Alekszejevics Korovin
díszletterve a III. felvonás 2. képéhez
Eredeti nyelv olasz
Alapmű Victor Hugo: Angelo, Pádua zsarnoka (1835)
Zene Amilcare Ponchielli
Librettó Tobia Gorrio
Fordító Radó Antal (1883);
Lányi Viktor (1939)
Főbb bemutatók Milánó, La Scala,
1876. április 8.
Budapest, Nemzeti Színház, 1883. december 8.
Az opera librettója 1876-ból.

A Gioconda (eredeti címén La Gioconda) Amilcare Ponchielli operája négy felvonásban. Librettóját Victor Hugo Angelo, Pádua zsarnoka című drámája nyomán Tobia Gorrio álnéven Arrigo Boito írta. Ősbemutatója 1876. április 8-án volt a milánói Scalábanban. Magyarországi premierje a budapesti Nemzeti Színház utolsó operai évadjában, 1883. december 8-án volt. Az Operaház 1884. december 18-án játszotta először.

Ponchielli operájában ötvözi az olasz romantikus melodramma és a francia nagyopera (például balettbetét a III. felvonásban) elemeit. Boito dramaturgiailag zavarosnak tartott librettójában az egyes felvonások önálló címet kaptak.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Gioconda, utcai énekesnő szoprán
Laura Adorno, genovai nő, Alvise felesége mezzoszoprán
Alvise Badoèro, rendőrfőnök basszus
A vak asszony, Gioconda anyja alt
Enzo Grimaldo, genovai nemes tenor
Barnaba, énekes, besúgó bariton
Zuàne, gondolás basszus
Egy énekes basszus
Isepo, írnok tenor
Egy hajós basszus
Énekkar, szerzetesek, szenátorok, tengerészek, nemes urak és hölgyek, álarcosok, nép, őrség

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín:Velence
Idő: 17. század

Első felvonás: Az oroszlánszáj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szín: a Doge-palota feldíszített udvara

Ünneplő tömeg a palota udvarán. Itt találkozik Barnaba (utcai énekes és besúgó) és Gioconda, aki szintén éneklésből tartja el magát. Barnaba szerelmes a szép Giocondába, aki visszautasítja, mert Enzóba – a genovai hercegbe – szerelmes. Találkozni csak nagy veszedelem árán tudnak, mert a herceget kitiltották Velencéből. Barnaba szövetkezik a gondolással, Zuanéval és megvádolják Gioconda vak anyját, hogy boszorkánysággal foglalkozik. A feldühödött tömeg már a máglyát rakja, hogy megégesse a szerencsétlen asszonyt, amikor megérkezik Laura, a rendőrfőnök Alvise felesége. Minden tekintélyére szükség van, hogy megmentse az ártatlan asszonyt. Enzóba nem csak Gioconda szerelmes, hanem Laura is, akinek Barnaba megígéri, hogy megszervezi a találkozót a herceggel, de közben értesíteni akarja a rendőrfőnököt is. Mivel írástudatlan a levelet le kell diktálnia egy írnoknak. Gioconda kihallgatja a levelet és elhatározza, hogy ő is ott lesz a találkán.

Második felvonás: A rózsafüzér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szín: egy lakatlan sziget partja

Enzo és Laura titkos találkozóján valóban megjelenik Gioconda. A féltékenység, a gyűlölet és a csalódás vezeti, hiszen a herceg csak játszott vele. Haragja hamarosan elszáll, mivel Laura nem tehet róla hogy a herceg őt választotta, valamint Laura volt, aki megmentette édesanyját a haláltól. Bosszú helyett megmenti Laurát, Enzót pedig figyelmezteti, hogy meneküljön a nyomában járó rendőrök elől.

Harmadik felvonás: A Ca' d'Oro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szín: szoba a Ca' d'Oróban

Alvise mégis megtudja a valóságot és halálra ítéli a feleségét. Laurának egy méregpoharat kell kiinni, mire a rendőrfőnök visszatér. Gioconda az utolsó pillanatban érkezik és a mérget tartalmazó fiolát kicseréli egy másikra, amiben tetszhalált okozó altató van. Amikor Alvise visszatér, elégedetten látja, hogy a fiola üres.

2. kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szín: a legdíszesebb terem a sírkamra mellett

Alvise fényes ünnepséget tart barátai számára. Allegorikus táncot adat elő a napszakokról. A vendégek között ott van az álruhás herceg is. Amikor a rendőrfőnök megmutatja a felravatalozott Laurát, Enzo nem tud uralkodni magán. Bevallja, hogy ő a száműzött herceg, majd odaugrik a rendőrfőnökhöz és leszúrja.

Negyedik felvonás: A Canal Orfano[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: egy romba dőlt palota előcsarnoka Giudecca szigetén

Barnaba nem mondott le Giocondáról, ezért egyezséget köt vele. Kiszabadítja Enzót a börtönből, Gioconda pedig a halottnak hitt Laurát lopatja ki a palotából. Enzo Giocondát vádolja Laura haláláért, aki magához térve megvédi a lányt, hiszen neki köszönheti az életét. A szerelmesek boldogan ölelkeznek össze, csak Gioconda marad a rettenetes teherrel, hogy fizetnie kell Barnabának. Amikor a férfi megérkezik, hogy megkapja jutalmát – Giocondát – az felkapja a méregpoharat és kiissza.

Híres részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A te questo rosario – A vak asszony áriája az I. felvonásból
  • O grido di quest'anima, scoppia dal gonfio core! – Enzo és Barnaba kettőse az I. felvonásból
  • O monumento! Apri le tue latèbre – Barnaba monológja az I. felvonásból
  • Pescator, affonda l'esca – Barnaba barcarolája a II. felvonásból
  • Cielo e mar! – l'etereo velo – Enzo románca a II. felvonásból
  • Stella del marinar! Vergine santa – Laura áriája a II. felvonásból
  • Az órák tánca (Danza delle Ore) – Balett a III. felvonás 2. képében
  • Suicidio! ... In questi fieri momenti – Méreg-ária (Gioconda) a IV. felvonásból

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]