Gerics József
| Gerics József | |
| Született | Budapest 1931. november 13. |
| Elhunyt | Budapest 2007. április 22. |
| Nemzetisége | magyar |
Gerics József (Budapest, 1931. november 13. – Budapest, 2007. április 22.) történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Iskolai tanulmányait az egyetemi Gyakorló Gimnáziumban (mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola) végezte. 1952-ben még egyetemista volt, amikor tanítani kezdett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 55 tanéven keresztül oktatta levéltárosok, középiskolai tanárok, történészek nemzedékeinek a középkori történelmet. Előbb a Történelem Segédtudományai Tanszéken tanított, majd 1982-ben a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora lett. Innen ment nyugdíjba 2001-ben, a tanítást azonban nyugállományba vonulása után, betegen sem hagyta abba. A 1990-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán a Jogtörténeti Tanszéket vezette. 1991-ben 60. születésnapja alkalmából emlékkönyv készült a tiszteletére. 2001-ben munkássága elismeréseként magas állami kitüntetést kapott.
Oktatói tevékenysége [szerkesztés]
Történész hallgatókat tanított latin nyelvre. Középkori magyar forrásismeretet, intézménytörténetet, társadalomtörténetet, jogtörténetet, egyháztörténetet, eszmetörténetet oktatott – magas színvonalon, de emellett latin nyelvű oklevelek olvasását is tanította. Doktorandusz hallgatók munkáját irányította.
Történészi tevékenysége [szerkesztés]
Gerics József nagy formátumú középkortörténész volt, jelentős, sokrétű tudományos életművet hagyott hátra. A középkortudomány szinte minden területét művelte. Különösen szívesen foglalkozott az Árpád-kor problémáival.
Munkásságának meghatározó részét képviselik azok az írásai, amelyek a krónika- és legendaírás, a középkori eszmetörténet kérdéseivel foglalkoztak. Fiatalon, 1960-ban krónikakutatásai révén érdemelte ki a kandidátusi fokozatot.
Úttörő jelentőségű tanulmányokat írt intézménytörténeti problémákról (pl. a 14. századi kancellária és királyi tanács története, a nemesi megye kezdetei).
Az 1970-es években érdeklődése mindinkább a hazai rendiség vizsgálata felé fordult. Akadémiai doktori fokozatot is ebből a témakörből szerzett 1981-ben. Disszertációja életművének egyik csúcspontja. A 13. századi korai rendiség vizsgálata mellett foglalkozott a 14-15. századi magyarországi rendi fejlődéssel is.
Az 1980-1990-es években számos alapvető jelentőségű tanulmányt (többet feleségével, Ladányi Erzsébettel közösen) készített a magyar államalapítás, a magyarság kereszténnyé válása problémájáról.
Élete utolsó szakaszában több írást szentelt a korai magyar nemzettudat kérdésének.
Munkáit az európai látásmód, a nemzetközi szakirodalom alapos ismerete jellemezte. „Mindig a forrásokból indul ki, és sohasem valamely elképzelés, tetszetős ötlet erőszakolt, minden áron való igazolását keresi bennük. Műveinek igazi súlyát hitele adja.” – írta róla egykori tanítványa, Solymosi László professzor 2001-ben a 70. születésnapi köszöntésben.
Több tudományos eredménye ma már szakmai közkincs (itthon s külföldön), sőt középiskolai tananyagnak számít. Munkássága elismeréseképpen nemzetközi tudományos szervezeteknek is a tagja lett.
Főbb művei [szerkesztés]
- Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest, 1961.
- Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987.
- Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Budapest, 1995.
Tagságai külföldi tudományos társaságokban [szerkesztés]
- Commission Internationale pour l`Histoire des Assemblées d` États (1974-től)
- Opus fundatum Latinitas linguae Latinae excolendae provehendae (Vatikán, 1981-től)
- Történettudományok Európai Akadémiája (Brüsszel, 1981-től)
Forrás [szerkesztés]
- 2007 Levéltári Szemle 57/4, 89-90.
- ELTE BTK Történelem Szakos Portál: http://tortenelemszak.elte.hu
- Az ELTE BTK honlapja: http://www.btk.elte.hu

