Garfield rémes-krémes éjszakája

Garfield rémes-krémes éjaszakája
Garfield mint Rőtszakáll, új szinkronban Narancsszakál, a kalóz, és Ubul (a régi szinkron szerint Odie) mint hű bajtársa
Rendező	Phil Roman
Producer	Phil Roman Jaye Poynor
Executive producer	Jay Poynor
Forgatókönyvíró	Jim Davis
Főszerepben	Lorenzo Music Thom Huge Gregg Berger C. Lindsay Workman Desirée Goyette
Zene	Ed Bogas Desirée Goyette
Vágó	Mark R. Crookston Sam Horta
Gyártás
Gyártó	Paws
Nyelv	angol
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Garfield rémes-krémes éjszakája a Garfield-rajzfilmek 1985-ös, mára klasszikussá vált darabja.
Eredeti angol címe: Garfield's Halloween Adventure, vagy Garfield in Disguise, ami magyarul Garfield mindenszenteki kalandja, illetve Garfield álruhában.

Főcímdal:

• This is the Night, énekli Lou Rawls

Betétdalok:

• What Should I Be? énekli Lorenzo Music (Mi legyek én?)
• Over the Raging Sea We Go (a kalóz dal) énekli Lorenzo Music (A héttenger kalózai)
• Scaredy Cat énekli Lou Rawls és Desirée Goyette (Betoji macska)

Magyar hangok

• Garfield, a macska/Kerekes József
• Jon Arbucle/Pusztaszeri Kornél(M1 szinkron),Czvetkó Sándor(RTL Klub)

A film

Garfield (Lorenzo Music) egyik reggel a tévét nézve Binky bohóc (Thom Huge) műsorán unatkozik, egész addig amíg Binky fel nem hívja a figyelmét egy számára igen fontos dologra: „Jó formában kell lennetek srácok, mert ma van a csodálatos este amikor összegyűjthettek mindenféle édességet!”. Mindenszentek (az angolszász területeken Halloween) napja közeleg, amikor a gyerekek ijesztő maskarákba öltözve járják a házakat, s ahol a lakóktól cukrot, csokoládét kapnak. „Mindenszentek a kedvenc ünnepem! – áradozik Garfield – Nem olyan mint más lankadt ünnep. Ilyenkor nem szúródik fenyőtű a talpamba, nincsenek buta nyulak, meg tűzijáték, meg rokonok csak cukor!”

Kezdésképp ráijeszt még Jonra (Thom Huge) és Odie-ra (Gregg Berger), s belekóstól a tökbélbe, ami a lasagnára emlékezteti. Végül úgy dönt, hogy Odiet is magával viszi, s kétszer annyi édességet tölthetnek meg, noha szerinte a kutya „olyan buta, hogy csak székre állva tudja emelni az intelligencia szintjét.” Odienak úgy magyarázza el mindezt, hogy a jó kis kutyáknak kötelességük segíteni mindenszentekkor a cicákat cukrot szerezni, s ha ügyes egy nagy tábla csokit kap, s Odie nyomban rááll. Jon lim-lomja közt pedig találnak régi kalóz jelmezeket, a gazdájuktól kapnak két zsákot és elindulnak.

Éjjel van, s sok jelmezes alakkal talákoznak, akik között vannak igazi szellemek, szörnyek és rémalakok is. Közben mindkét zsák megtelik, de Garfield nem éri be ennyivel, még többet akar, s nem állhatja útját még a folyó sem. Beszállnak egy Caroline nevű csónakba, ahol „Rőtszakáll kalózkapitány”(az RTL klub által kibocsátott új szinkron már Narancsszakáll, a kalóz nevet használja) – azaz Garfield –, átveszi a parancsnokságot. De nem érnek a másik partra, Odie kiejti az evezőket és folyón lefelé haladnak, míg végül egy szigetre érnek. A szigeten egy öreg kísérteties ház áll, bár magányosnak tűnik, de a kandallóban tűz ég. Ott találkoznak egy vén emberrel (C. Lindsay Workman), aki elmeséli nekik azoknak a kalózoknak a történetét, akik itt a házban ásták el a mindenütt összerabolt kincseket. A kalózok megfogadták, hogy száz év múlva, még a sírból is ki kellnek, hogy eljöjjenek a kincsért. A nap ma jött el, mindenszentek estéjén, s pontosan éjfélkor érkeznek meg a kalózok-vagyis pontosabbak a szellemeik. Éjfélig már csak öt perc van, s Garfieldék készülnek tovább állni, de a vén ember ellopja a csónakukat, amelyben az édesség is van. A kalózok megérkeznek, megtalálják a kincset, de sajnos Garfieldra és Odiera is rábukkannak egy kis szekrényben. A két állat megpróbál úszva elmenekülni, de a vízben jön rá Garfield, hogy nem is tud úszni. Odie ellenben kimenti és kievickélnek a partra. Ott megtalálják a Caroline-t és az édességet is. Így minden jól végződött, Garfield pedig, amiért Odie megmentette, olyat tesz ami „meredeken ellenkezik a jellemével” és neki adja a fél zsákmányt.

A napjainkban is óriási sikernek örvendő Garfield képregényt alkotója Jim Davis az 1980-as évek közepétől kezdte filmre vinni. A rajzfilmek ezen darabja ma már igazi klasszikusnak számít. Davis rajzfilmjeiben igyekszik az általa megalkotott képregényfigurát pontosan átadni. Lou Rawls afroamerikai énekes hangjával jazz számok is hallhatók a filmben, melyek a slágerek színvonalával vetekszenek.

Díjak

A tévéfilm 1986-ban Primetime Emmy Award-on nyert az Outstanding Animated Program kategóriában.