Gábor György (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Gábor György (egyértelműsítő lap).
Gábor György
SzületettGrünwald György[1]
1913. december 17.[2][1]
Budapest[1]
Elhunyt1979. június 8. (65 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • kardiológus
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1938, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (23/1-2-778. fülke)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Gábor György, születési nevén Grünwald György (Budapest, Erzsébetváros, 1913. december 17. – Budapest, 1979. június 8.) magyar orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora.

Élete[szerkesztés]

Grünwald Jenő (1885–1947) állatorvos és Krámer Róza (1890–1974) fiaként született a Dohány utca 61. szám alatt. 1923-ban családnevét apjával együtt Gáborra magyarosította. Középiskolai tanulmányait a budapesti Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban végezte, majd 1931 és 1933 között az Állatorvosi Főiskolán, 1933-tól 1938-ig pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, végül 1938-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett általános orvosi diplomát. Zsidó orvosként nem tudott elhelyezkedni az egyetemi klinikán, így a budapesti Maglódi úti Horthy Miklós Kórházban kezdett dolgozni segédorvosként, majd a Szent Rókus Kórház, 1941-ben pedig a Bajai Kórház Klinikai Diagnosztikai Osztályának segédorvosa lett. 1943-ban belgyógyász szakorvosi vizsgát tett.[5]

1945-től 1946-ig a budapesti MÁV-kórház, majd 1946 és 1948 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Belklinikájának díjtalan gyakornoka volt. 1948-ban fizetéstelen, 1949-ben fizetéses tanársegéd lett, majd egyetemi adjunktus, 1951-től 1959-ig pedig a III. sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi docense volt. 1952-ben az orvostudományok kandidátusa lett, 1953-ban pedig pártőiskolát végzett. 1953 és 1955 között a BOTE Marxizmus-Leninizmus Tanszékét vezette, majd 1957-ig a Tanszék külső munkatársaként is dolgozott. 1959 és 1966 között a BOTE, illetve a SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi docense, majd a IV. sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára volt. 1965-ben az orvostudományok doktora lett. 1966-tól 1977-ig az Országos Kardiológiai Intézet igazgatója, majd főigazgatója volt.[6]

Elnöke volt a Magyar Kardiológusok Társaságának, vezetőségi tagja a Korányi Sándor Társaságnak és alelnöke az Orvos-egészségügyi Szakszervezet Belgyógyász Szakcsoportjának, valamint választmányi tagja a TIT egészségügyi szakosztályának. A Nemzetközi és az Európai Kardiológiai Társaság tagja, valamint az Amerikai Kardiológiai Társaság, az NDK Kardiológiai és Angiológiai Társasága, a Grúz Orvosi Társaság és a Perui Kardiológiai Társaság tiszteletbeli tagja is volt. 1972-ben a Cardiologia Hungarica c. folyóirat főszerkesztője lett.[7]

Eleinte az elektrokardiográfia kérdéseivel, majd a szív dinamikájának vizsgálatával foglalkozott, emellett vizsgálta a szív saját vérellátását és tanulmányozta a koronáriakeringés patomechanizmusát is. Jelentős szerepe volt a magyar kardiológia világszínvonalra emelésében és abban, hogy az Országos Kardiológiai Intézet az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) egyik referencia-központjává vált.[7]

1979-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Sírját 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Angina pectoris-myocardium infarctus (Budapest, 1963)
  • Szívbetegségekről-szívbetegeknek (Budapest, 1964)
  • Cardiologia az orvosi gyakorlatban (Budapest, 1972)

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét a Magyar Kardiológusok Társasága által alapított Gábor György-díj és az Országos Kardiológiai Intézet Gábor György-alapítványa viseli.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gábor_György_(orvos)&oldid=26761399”