Futurizmus
A futurizmus (olasz: Futurismo) művészeti és társadalmi mozgalom volt, amely a 20. század elején Olaszországban alakult ki. Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül, kulcsszavai a mozgás, dinamizmus, urbanizáció, militarizmus, nacionalizmus.
Nagy hatással volt rá a kubizmus. Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő akt című képe tulajdonképp a kubizmust és a futurizmust ötvözi. Ez a mozgalom főképpen az olaszokra volt jellemző. A futuristák – kifejezve a modern élet dinamikáját – a mozgásra és a fény optikai illúziójára tették a hangsúlyt. Habár a futurizmus főleg irodalmi irányzat, a festészetben és a szobrászatban is megjelent, és néhány jelentős művészt is adott, többek közöttl Gino Severinit, Giacomo Ballat és Umberto Boccionit.
Umberto Boccioni Rugalmasság című képe a ló erejének és gyorsaságának ábrázolása. A gyárkéményes tájban, hátán a fekete csizmás lovassal a vágtató ló szinte gépnek tűnik. Ha a néző kubista képet szemlél, tekintete nyugodt tárgyakon siklik, ha viszont futurista kép elé áll, akkor a nézőpontján átnyargaló formákat látja. A futurista művész életre kelti a tárgyak belső energiáját, és ezt úgy ábrázolja, hogy a tárgy egyes részei átszőnek, átszelnek más részeket, összeütköznek velük. Mindez a vonalak, szögek, felületek harca.
A futurizmus az avantgárd egyik legkorábbi, de gyorsan lefutó áramlata. A jövő felé forduló – és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító – művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Kulcsfogalmai még: az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. A futuristák magasztaltak minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Szembefordultak a könyvtárak és a múzeumok avíttnak tekintett kultuszával, és a modern, nyüzsgő nagyvárost dicsőítették.
A futurizmus egyik ága (például az orosz irodalomban) a szimbolizmus örökösének vallotta magát, mások a kubizmus folytatói kívántak lenni.
A futurista művilág elemei: az anyagok, a technika, valamint a tudomány szavai és fogalmai.
Etimológia[szerkesztés]
Elnevezésének alapja (a „jövő” jelentésű latin „futurum” szóból származó) olasz „futuro” szó; elnevezője Marinetti.
Irányzatai[szerkesztés]
A futurizmusnak két alirányzatát lehet elkülöníteni:
- a nyugati irányt, amely Olaszországban volt a legjellemzőbb, és politikailag a fasizmussal került kapcsolatba,
- a keleti irányt, amely Oroszországban alakult ki, és az irodalomban Majakovszkij révén a kommunizmussal került kapcsolatba.
A futurizmust Mussolini alkalmasnak találta ideológiájának a kifejezésére. A 30-as évek stílusa az olasz hagyományok mintájára a novecento nevet kapta.
Még a cári Oroszország utolsó éveiben született meg a rayonizmus, az orosz futurizmus. Itt főként a költészetben volt jelentős szerepe, azonban a szovjet rendszer nem tűrte meg az avantgárd irányzatokat. Az orosz futuristákat csak eleinte támogatták (lásd: A Szovjetunió irodalma), Sztálin hallgatásra kényszerítette őket. Majakovszkij például öngyilkos lett, többen emigráltak.
Irodalom[szerkesztés]
A futurista szövegek nyelvének jellemzői: nagy ívű mondatok, puszta felsorolások, verbális stílus (az igék, igenevek túlsúlya), indulatszavak, főnévi igenevek, merész képek és szókapcsolatok, szimultán technika, hirtelen stílus- és ritmusváltások, megszakítások, a vers különleges sortördelése, az íráskép meghökkentő eljárásai, valamint matematikai és zenei jelek. A futuristák elutasították a hagyományos mondatszerkezetet, ellenezték a melléknevek, a határozószók és a kötőszók használatát, ki akarták iktatni a nagybetűket, emellett a szabadverset és a képverset művelték. A különleges versritmusnak, az újszerű hangzásoknak (például a hangutánzó szavaknak) is kitüntetett szerepet juttattak, például „a zörejek művészete” ágazatban. A játékosságot is kedvvel alkalmazták. Jellegzetes műfajuk az óda volt.
A futurizmus 1910 körül lépett fel, szülőhazája Olaszország volt. Két fő változata közül az olasz (Marinetti vezérletével) Mussolini fasiszta mozgalmához csatlakozott, Oroszországban Majakovszkij és társai 1917-ben a szocialista forradalom hívei lettek.
A mozgalom atyja, az olasz, de franciául is író Marinetti 1909-ben, Párizsban, a Le Figaro hasábjain adta közre először programhirdető írását: A futurizmus megalapítása és kiáltványa (Manifeste futuriste, majd olaszul: Fondazione e manifesto del futurismo); ezzel indul el az első irodalmi avantgárd mozgalom Európában. – Marinetti már korábban, 1905-ben (Milánóban, a Poesia c. lap alapításával) az itáliai avantgárd egészének egyik úttörője volt. – A futurista nyelv jellegzetességeit újabb kiáltványban vázolja fel: ez A futurista irodalom technikai kiáltványa (Manifesto tecnico della letteratura futurista, 1912). Sajátos futurista stíluseszköze a „parole in libertà” (a „szabad beszéd”, a nyelvtani kötések kiiktatásával). Futurista alapverse az Óda a verseny-automobilhoz, különös „afrikai” regénye, a Mafarka, a futurista (először franciául: Mafarka le futuriste, majd olaszul: Mafarka il futurista, 1910). Ő segítette világra az irányzat orosz változatát is: 1914-ben Oroszországban járt, de ez a látogatás az olasz és az orosz futurizmus elkülönülését eredményezte.
Fő pályatársai Olaszországban: Paolo Buzzi (1874–1956) költő és író, Luciano Folgore (1888–1966) költő, Aldo Palazzeschi (1885–1974) költő és regényíró, valamint Libero Altomare (1883–1966).
Az orosz-szovjet futurizmus kiemelkedő alkotója lett Majakovszkij. A szerzőtársakkal együtt elkészített kiáltványa és egyben versgyűjteménye: Pofonütjük a közízlést (Пощёчина общественному вкусу, 1912). Sajátos versformája a lépcsőzetes vers, műfaja a poéma. Vizuális kifejező eszköze az agitatív plakát, 1919–1921 között mintegy háromezer darabot készített. Radikális forradalmár volt, magáévá tette a szocialista forradalmat. Pályája végén szatirikus drámákat írt.
Majakovszkij közeli munkatársa volt David Burljuk (1882–1967) orosz festő és költő, Alekszandr Krucsonih (1886–1968), valamint Viktor Velemir Hlebnyikov (1885–1922) lírikus, a költői kifejezésmód kísérletezője. Az orosz futurizmus 1914-ben Futuriszti címmel lapot indított, 1917-től Moszkvában a Futuristák Kávéháza lett a központjuk. Üdvözölték a szocialista forradalmat, melléje álltak, de a Művészet Baloldali Frontjának megalapításától (1922-től) kezdve fokozatosan gyengülni kezdtek.
Borisz Paszternak költő és író fiatalon közel állt Majakovszkijhoz, annak világszemlélete és stílusa hatott rá.
A franciáknál Apollinaire vette át Marinetti kezdeményezését, az ő kiáltványa Futurista ellenhagyomány címmel jelent meg (Antitradition futuriste, 1913), ebben hirdeti meg a valóság szubjektív átalakításának programját.
Ez az irányzat nem terjedt el Európa egészének irodalmában, a futurista képzőművészet viszont világszerte szélesebb körben hatott.
A futurizmus a magyar irodalomban is kevésbé jelentkezett. Kassák Lajos és köre elfogadta a jövő dicsőítését, de sem az erő kultuszát, sem a nacionalizmust nem vette át. Némi közeledés volt azonban tapasztalható a futurizmushoz például Kassák világképében, Balázs Béla és Kosztolányi Dezső írásaiban, Szabó Dezső és Lengyel József stílusában.
Babits Mihály Mozgófénykép (1908) c. költeménye a mozgófilmet köszönti – utólag a futurizmushoz kapcsolható, lendületes stílussal.
Építészet[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
|
Ez a kultúra témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
