Folco Quilici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Folco Quilici
Folco Quilici 2010-ben
Folco Quilici 2010-ben
Született1930. április 9.[1][2][3][4]
Ferrara
Elhunyt2018. február 24. (87 évesen)[4]
Orvieto[5]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2018. február 24.)
  • olasz (1930. április 9. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz
GyermekeiBrando Quilici
SzüleiMimì Quilici Buzzacchi
Nello Quilici
Foglalkozása
IskoláiExperimental Centre of Cinematography
Kitüntetései
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art[6]
  • Silver Shell for Best Director (1959)
  • Order of Minerva (2000)
Halál okaagyi érkatasztrófa
A Wikimédia Commons tartalmaz Folco Quilici témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Folco Quilici (Ferrara, 1930. április 9. – Orvieto, 2018. február 24.)[7] olasz dokumentumfilm-készítő, filmrendező, ismeretterjesztő művek írója.

Élete[szerkesztés]

Nello Quilici újságíró (1890–1940) és Emma („Mimi”) Buzzacchi festőművésznő (1903–1990) fiaként született Ferrarában. Apja 1940-ben vesztette életét, Italo Balbo líbiai olasz kormányzóval és teljes kíséretével együtt, amikor Balbo gépét Tobruknál tisztázatlan körülmények között lelőtték.

Folco amatőr filmesként kezdte, közben elvégezte a Centro Sperimentale di Cinematografia(wd) állami filmszakmai oktatási alapítvány iskoláját Rómában. 1952-től kezdve a dokumentumfilm-készítésnek szentelte életét, ehhez a műfajhoz hű maradt a második évezredben is. Számos rövid, félhosszú és egész estés dokumentumfilm és sorozat készítése fűződik nevéhez. Kiemelkedő minőségű, iskolateremtő munkát végzett a víz alatti filmezés területén.


1954-ben jelent meg első mozifilmje, A hatodik földrész (Sesto continente), egy egész estés fekete-fehér természetfilm, amelynek víz alatti felvételeit a Vörös-tengeren forgatták, Egyiptom, Szudán és Eritrea parti vizein, a Dahlak-szigeteknél, az egyiptomi El Ikhwa és Zabargad-szigeteken, bemutatták a virágzó korállmezőket. Veszélyes vízi állatokat, cápákat, barrakudákat, mérgező halakat, elektromos rájákat mutattak közeli felvételeken. A film kiváló minőségű, éles fekete-fehér jelenetei nagy tetszést arattak. A filmben tudósok, sportolók és szakújságírók is szerepeltek.

A hatodik földrészt az 1970-es évek közepéig további folytatások követték, ezek forgatókönyveit maga Quilici írta meg, ő maga volt a filmek operatőre és vágója is egyszemélyben. Néha játékfilmes részleteket is beillesztett dokumentumfilmjének jelenetsorába.

A dokumentumfilmek mellett Quilici – második forgatócsoport (second unit) rendezőként – közreműködött néhány játékfilm elkészítésében, így Michael Anderson 1977-es A gyilkos bálna (Orca) című akciófilmjénél[8] és a Taviani fivérek 1984-es Káosz (Kaos) című filmdrámájánál,[9] melyet Pirandello novellái ihlettek.

1967–1970 között az olasz RAI és a párizsi Europa-1 TV megbízásából Quilici Az Iszlám világa (Islàm) címmel nyolc darab egyórás epizódból álló televíziós dokumentumfilm-sorozatot írt és forgatott az arab világban és más iszlám térségekben. Televíziós alkotótársai Carlo Alberto Pinelli és Ezio Pecora, a sorozat tudományos tanácsadója ifj. Antonio Mordini professzor, orientalista volt. A sorozat bemutatta az Iszlám kialakulását, változatait, kapcsolatait a kereszténységgel, az Iszlám gyökereinek fennmaradását, a modern világgal való konfliktusait, és az Iszlám diadalmenetét a modern „nyugati” világban.[10] A sorozat zenéjét Piero Piccioni (1921–2004) komponálta. 1981-ben a sorozatot felújítva újra sugározták, ekkor hét epizódra tagolva. 1983–84 között az Egyesült Államokban a sorozatot rövidebb változatban sugározták, „Civilisation of Islam” címmel, négy darab 52 perces részre bontva.

1966–1978 között az Esso megbízásából Quilici elkészített egy 14-részes kultúrtörténeti dokumentumfilm-sorozatot, Itália madártávlatból (L’Italia vista dal cielo) címmel. A filmek középpontjában az olasz tájakról és városokról készült látványos légifelvételek álltak, melyeket helikopterről vettek fel. Quilici felkérésére a sorozatban a kor neves irodalmárai és történészei való működtek közre.

Az 1960-as évektől a 2010-es évekig nagyszámú televíziós dokumentumfilmet készített rendezőként vagy forgatókönyvíróként. Munkáiért több kitüntetést és díjat kapott.[11] 1971-ben Itália madártávlatból sorozat Toszkána című epizódjáért Oscar-díjra jelölték. 1972-ben az Oceano c. filmjéért megkapta a David di Donatello-díjat.

2002-ben Quilici megkapta az utazásra szakosodott olasz újságírók szavazatai alapján odaítélt Neos díjat, a kulturális turizmus előmozdításában szerzett érdemeiért. 2003–2006 között a tengeri környezet védelmét szolgáló tudományos kutatások országos intézetének (Istituto centrale per la ricerca scientifica e tecnologica applicata al mare, ICRAM) elnöki tisztségét viselte.

Évtizedeken át több olaszországi és európai tanintézetben vállalt tanítást, továbbképzést. Tanfolyamokat tartott a Bolognai Egyetemen (1966–67-ben), a berlini Humboldt Egyetemen (1991-ben), a római kísérleti filmművészeti oktatási alapítványnál (Centro Sperimentale di Cinematografia, 1995-ben), a milánói Katolikus Egyetemen (1998-ben), a római Harmadik Egyetemen(wd) (Terza Università, 2001-02-ben), a Padovai Egyetemen (2004-2005-ben).[12]

Első könyve 1975-ben jelent meg. Legtöbb művét azonban az ezredforduló után adta ki, munkásságához kapcsoló szakterületeken. 2011–2012-ben gyermekkönyveket is írt.

2018. február 24-én hunyt el az orvietói kórházban, agyvérzés következtében.[7] Fia, Brando Quilici (* 1958) független filmrendező.[13]

Fontosabb filmjei[szerkesztés]

  • 1954: A hatodik földrész (Sesto continente)[14]
  • 1956: Az utolsó paradicsom (L’ultimo paradiso)[15]
  • 1964: Le schiave esistono ancora (a modern, létező rabszolgaságról)
  • 1967–1970: Az Iszlám világa (Islam), televíziós sorozat.
  • 1971: Oceano[16] (Magyarországon 1975-ben mutatták be).
  • 1976: Az én tenger testvérem (Fratello Mare)[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ http://www.repubblica.it/cronaca/2018/02/24/news/addio_a_folco_quilici_l_ultimo_dei_grandi_documentaristi-189634193/?refresh_ce
  6. ↑ quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 18.)
  7. ↑ a b È morto Folco Quilici (olasz nyelven). La Repubblica Online (repubblica.it), 2020. február 28. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
  8. ↑ A gyilkos bálna az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  9. ↑ Káosz (1984) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  10. ↑ Islam - Rai Storia part 1 (archív videoclip). YouTube.com. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  11. ↑ Roberto Poppi. Dizionario del cinema italiano. I Registi.. Róma: Gremese Editore, 352. o. (2002) 
  12. ↑ Folco Quilici Officiel Website. Biography (archive) (angol nyelven). [2018. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  13. ↑ Brando Quilici az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  14. ↑ Sesto continente az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  15. ↑ Az utolsó paradicsom az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  16. ↑ Oceano (1971) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  17. ↑ Az én tenger testvérem (1975) az Internet Movie Database oldalon (angolul)

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Folco_Quilici&oldid=26297443”