Fekete Sándor (bányamérnök)
| Fekete Sándor | |
| Született | 1916. június 6. Makó |
| Elhunyt | 1973. április 11. (56 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bányamérnök |
| Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1940) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (27/U-3-18)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dr. Fekete Sándor (Makó, 1916. június 6.[3] – Budapest, 1973. április 11.[4]) magyar bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1968), a Bányászati Kutató Intézet főosztályvezetője.
Életpályája
1940-ben diplomázott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán Sopronban. Eleinte Aknaszlatina sóbányájában, majd Tótosbánya ércbányájában és Nagybánya aranyérc-feldolgozójában dolgozott. 1944-től Brennbergbányán, 1948-tól Oroszlányban és Tatabányán tevékenykedett. 1957–1964 között az Úrkúti Mangánércbányának főmérnöke volt. 1964–1973 között a Bányászati Kutató Intézet ásványelőkészítő és vegyészeti főosztályát irányította.
Temetése a Farkasréti temetőben volt.[4]
Családja
Szülei: Fekete Sándor és Cserny Margit voltak.[3] Felesége Koós Sarolta volt. Egy lányuk született: Fekete Ildikó.[4]
Művei
- Az ércbányászat tervezési sajátosságai (Budapest, 1954)
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
- Veszprém megyei életrajzi lexikon
További információk
- M. F. – T. R.: Dr. Fekete Sándor (Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 1973. 10. sz.)
- Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8