Fehér-parti 1. sz. barlang
Fehér-parti 1. sz. barlang | |
Hossz | 10 m |
Mélység | 1 m |
Magasság | 1 m |
Függőleges kiterjedés | 2 m |
Tengerszint feletti magasság | kb. 150 m |
Ország | Magyarország |
Település | Tihany |
Földrajzi táj | Balaton-felvidék |
Típus | elsődlegesen hidrotermális |
Barlangkataszteri szám | 4463-8 |
A Fehér-parti 1. sz. barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.
Leírás
A tihanyi apátsági templomtól kb. 1,2 km-re D-re, az Akasztó-hegy ÉK-i meredek, suvadásos falában, a Fehér-part aljában, törmeléklejtő tetején található három barlang, a Fehér-parti 1. sz. barlang, a Fehér-parti 2. sz. barlang és a Fehér-parti 3. sz. barlang, valamint több kis üreg. Megközelíteni legcélszerűbb az Akasztó-hegy É-i részénél levő autóparkolótól a zöld jelzésű turistaösvényen D felé haladva. Fel kell menni az Akasztó-hegyre, majd a második érintett forráskúpnál, ahol pihenőpad is van, le lehet ereszkedni a Fehér-part sziklafalának tövébe, annak É-i részénél. Ez kb. 300 m-es út.
A Fehér-part aljának legészakibb, legnagyobb, kettős nyílású ürege a Fehér-parti 1. sz. barlang. A törmeléklejtő keskeny peremén lehet elérni a nagyjából 150 m tengerszint feletti magasságban lévő barlangot. A barlang hossza 10 m, térfogata kb. 6 m³. A barlang 7 m széles fronton két 1 m magas bejárattal és egy járhatatlan lyukkal nyílik a sziklafal aljában. A nagyobbik, É-i bejárat 3 m, a kisebbik 1 m széles. A nagyobbik bejárat egy alacsony, 80 cm magas és 3,5×2 m alapterületű fülkében folytatódik.
A fülke hátsó, jobb oldali végében egy 15–20°-os, befelé lejtő, nagyjából körszelvényű kürtőcsatorna vezet be a hegy alá, amely kb. 2,5 m után járhatatlanná szűkül. A nagyobbik bejárat mellett lévő, jobb oldali falon oldásos üstök és egy, a külszínre nyíló járhatatlan lyuk figyelhetők meg. A fülke bal oldalából, a talptól kissé magasabban egy átbújó nyílik a kisebbik bejárat folytatásában lévő üregbe és e falon is láthatók oldásos üregek. A kisebbik, D-i bejáraton át egy zsákszerű, 60 cm magas, 80 cm széles és 280 cm hosszú üregbe lehet kúszni, amely az előbb említett átbújón keresztül van kapcsolatban a nagyobbik bejárat folytatásában lévő fülkével.
A pannon homok és pleisztocén, lemezes forrásmészkő gejziritjének határán alakult ki a barlang. Az üreg tetejét lemezes forrásmészkő, oldalait mésszel cementált homok és kőzetliszt alkotja. Feküjét meszes kőzetlisztből álló üledék tölti ki. A barlang elsődlegesen forróvízi oldódással, kiöblítődéssel keletkezett. E genetikai fázist támasztják alá az üstszerű oldásformák és a befelé tartó csatornajáratok. A későbbi genetikai fázisban pedig a kifagyásnak és kimállásnak is jelentős szerep jutott.
A barlangot magába foglaló Fehér-part sziklafala suvadással alakult ki. A suvadást pedig valószínűleg a korábbi idők sokkal nagyobb méretű, kőzethatármenti üregesedése okozta. Így valószínűleg a régi, nagyobb barlangnak csak a maradványa maradt meg napjainkra. A száraz és poros barlang klímája a környezet klímájához hasonló. Néhány ízeltlábú faj és néha rókák élnek benne. Az ásatása minden bizonnyal nem járna eredménnyel, de a jelenleg is fennálló suvadásveszélyt növelné. Jelentősége a helyzetéből adódó, kétfázisú kialakulásmód miatt van.
Előfordul irodalmában Akasztó-dombi 2. barlangüreg (Eszterhás 1984), Akasztó-dombi barlangüregek (Eszterhás 1987) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Akasztó-hegyi 2. barlang (Eszterhás 1984), Akasztó-hegyi-barlang (Eszterhás 1987), Akasztó-hegyi barlangüregek (Bertalan 1976) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Fehér-parti 1. barlang (Eszterhás 1983) és Fehér-parti 1.sz. barlang (Eszterhás 1989) neveken is. 2001-ben volt először Fehér-parti 1. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Kutatástörténet
A barlang alighanem régen ismert nyitott szájú üreg, melyet először Vitális István említett 1908-ban, a Fehér-partról szóló földtani leírásban Eszterhás István 1987-es tanulmánya szerint. Vitális István tanulmányában azonban nincs említés barlangról. Később Bertalan Károly vette fel legjellemzőbb adatait és az adatok alapján került az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal barlangkatalógusába. Az 1970-es évek elején Pék József készített térképet egy Akasztó-hegyi-barlang nevű barlangról, de a térkép és a jelenleg ismert adatok összevetésének hiánya miatt nem sikerült megállapítani, hogy melyik akasztó-hegyi barlangról szerkesztette a térképet.
Bertalan Károly Magyarország barlangleltára című 1976-ban befejezett kéziratában szerepel az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló név. A leírásban az olvasható, hogy Tihanyban, a tihanyi apátságtól D-re kb. 1,2 km-re, az Akasztó-hegy meredek, ÉK-i oldalán, sziklák lábánál, a forrásmészkő feküjében lévő pannon homokban vannak a pár m hosszú, kimállott sziklaüregek. A kézirat üregekre vonatkozó része 1 kézirat alapján lett írva. Valószínűleg az üregek egyike a Fehér-parti 1. sz. barlang.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a biztosan erre a barlangra vonatkozó írott említés először Eszterhás István 1983-as tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepel. 1983-ban Eszterhás István és Szobonya Károly mérték fel és Eszterhás István készítette el alaprajz térképét 3 metszettel. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének országos barlanglistájában meg lett említve az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló név és térképen van helyük feltüntetve.
Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Fehér-parti 1. barlang a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő barlang neve, amelynek további nevei Akasztó-hegyi 2. barlang és Akasztó-dombi 2. barlangüreg. Posztvulkánikus, 3×6 m-es és 1 m magas barlang. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a barlangot.
Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi Fehér-parti 1.sz. barlang gejziritben alakult ki, valamint 10 m hosszú és 0,7 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.
Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel neve a barlanggal foglalkozó 12 írás megjelölésével.
Irodalom
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. In: Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1983. Kézirat. 38., 39., 45. oldalak és egy fényképtáblán egy fénykép. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. In: Zentai Ferenc szerk.: Alba Regia Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1983. 62. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 28. old.
- Eszterhás István: Lugos oldódással keletkezett barlangok. In: Eszterhás István szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1984. Kézirat. 150. oldal (Függelék.) (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Barlangkeletkezés lugos oldódással. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, I. sorozat, Bányászat. 1986. (33. köt.) 1–4. füz. 146. old.
- Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, 18. (1987.) 19., 24., 25., 52., 58., 64., 65., 67., 76., 81. old.
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 152. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 48. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 279., 305. old.
- Szenti Tamás – Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke. Kézirat, 2001. november 12. 85. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Vitális István: A tihanyi Fehérpart pliocénkorú rétegsora és faunája. Földtani Közlöny, 1908. (38. köt.) 11–12. füz. 665–678. old. (Nem említi a barlangot.)
További irodalom
- Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Kézirat. Veszprém, Budapest. 1932–1976. (A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.)
- Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. 42–44., 121. oldalak és egy oldal fényképmelléklet (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
- Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
- Pék József: Térkép az Akasztó-hegyi-barlangról. Kézirat, 1970–1972? (Eszterhás István 1987-es tanulmányában szó van róla, de a publikációban az is olvasható, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat térképtárában található térképhez nem sikerült hozzájutni.)
- –: OKTH barlangkatalógus. Kézirat, 1975–1983. (18 karton a 25-től a 42. sorszámig tartalmazza a tihanyi barlangok egy részét.)