Fecskefejű virágjáró
Fecskefejű virágjáró | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Dicaeum hirundinaceum (Shaw & Nodder, 1792) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fecskefejű virágjáró témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fecskefejű virágjáró témájú kategóriát. |
A fecskefejű virágjáró (Dicaeum hirundinaceum) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt George Shaw és Frederick Polydore Nodder írták le 1792-ben, a Motacilla nembe Motacilla hirundinacea néven.[3]
Alfajai
- Dicaeum hirundinaceum fulgidum P. L. Sclater, 1883
- Dicaeum hirundinaceum hirundinaceum (Shaw, 1792)
- Dicaeum hirundinaceum ignicolle G. R. Gray, 1858
- Dicaeum hirundinaceum keiense Salvadori, 1874[2]
Előfordulása
Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, lomhullató erdők, cserjések és szavannák, folyók és patakok környékén, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Átlagos testhossza 9 centiméter, testtömege 7,5–10 gramm. A hím feje és szárnya fekete kék ragyogással. Torka és mellkasa élénk piros. Hasa fehér, közepén egy fekete csíkkal. A fara alsó része rózsaszínes. A tojó feje, háta és szárnyai szürkék, hasa fehér közepén egy szürke csíkkal. Fara halvány vörös színű. A fiatal madár hasonlít a tojóra, de tollazatának színe sápadtabb.
Életmódja
Gyors és kiszámíthatatlan természetű. Egyedül vagy párban él. Kedvenc tápláléka a fagyöngy termése, de megeszi a nektárt és a virág szirmát, valamint rovarokat is fogyaszt.
Szaporodása
Szaporodási ideje szeptembertől márciusig tart. Kupola alakú függő fészkét fákra készíti a tojó. Fészekalj 3 tojásból áll, melyen a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti, a fészekben töltött idő a kikelés után 15 nap.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
- Birdsinbackyards.net