Fecskefejű virágjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fecskefejű virágjáró
Dicaeum hirundinaceum -near Lake Ginninderra, Canberra, Australia -male-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Virágjárófélék (Dicaeidae)
Nem: Dicaeum
Faj: D. hirundinaceum
Tudományos név
Dicaeum hirundinaceum
(Shaw & Nodder, 1792)
Elterjedés
Distribution of Dicaeum hirundinaceum.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fecskefejű virágjáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fecskefejű virágjáró témájú kategóriát.

A fecskefejű virágjáró (Dicaeum hirundinaceum) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt George Shaw és Frederick Polydore Nodder írták le 1792-ben, a Motacilla nembe Motacilla hirundinacea néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Dicaeum hirundinaceum fulgidum P. L. Sclater, 1883
  • Dicaeum hirundinaceum hirundinaceum (Shaw, 1792)
  • Dicaeum hirundinaceum ignicolle G. R. Gray, 1858
  • Dicaeum hirundinaceum keiense Salvadori, 1874[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, lomhullató erdők, cserjések és szavannák, folyók és patakok környékén, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 9 centiméter, testtömege 7,5–10 gramm. A hím feje és szárnya fekete kék ragyogással. Torka és mellkasa élénk piros. Hasa fehér, közepén egy fekete csíkkal. A fara alsó része rózsaszínes. A tojó feje, háta és szárnyai szürkék, hasa fehér közepén egy szürke csíkkal. Fara halvány vörös színű. A fiatal madár hasonlít a tojóra, de tollazatának színe sápadtabb.

A hím
és a tojó a fészeknél

Életmódja[szerkesztés]

Gyors és kiszámíthatatlan természetű. Egyedül vagy párban él. Kedvenc tápláléka a fagyöngy termése, de megeszi a nektárt és a virág szirmát, valamint rovarokat is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodási ideje szeptembertől márciusig tart. Kupola alakú függő fészkét fákra készíti a tojó. Fészekalj 3 tojásból áll, melyen a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti, a fészekben töltött idő a kikelés után 15 nap.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]