Faber Oszkár

Faber Oszkár
Született	1879. április 4. Spalice
Elhunyt	1945. május Liesing
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Wenisch Ella
Szülei	Faber Oszkár, Hebenstreit Karolin
Foglalkozása	tanár, pártmunkás
A Wikimédia Commons tartalmaz Faber Oszkár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Faber Oszkár, néhol Fáber (Spalice, 1879. április 4. – Liesing, Ausztria, 1945. május) felsőkereskedelmi iskolai tanár, piarista rendi szerzetesnövendék, pártmunkás, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság elnöke.

Élete

Id. Faber Oszkár és Hebenstreit Karolin fia. Lutheránusnak született, ám áttért a katolikus vallásra és belépett a piarista rendbe. A századforduló táján azonban kivált innen, és ateista lett, majd belépett az MSZDP-be. 1908-ban állt a főváros szolgálatába, 1909-ben felvették a Martinovics szabadkőműves páholyba, 1913-tól fogva a IX. kerületi felsőkereskedelmi iskolában oktatott. Időközben rendszeresen agitált, 1911-ben a zombori bíróság „vallás elleni izgatásért" elítélte. 1918-ban egyházellenes propagandatevékenység miatt 4 év börtönre ítélték, ám büntetését nem kellett végig letöltenie, a magyarországi kommün alatt az egyházi vagyon szocializálását intéző ún. Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottságot vezette, helyettese Apáti/Apáthy György volt. Ezen minőségében többször konfliktusba keveredett Kunfi Zsigmonddal, emellett pedig népbiztosi hatáskörű független állami intézménnyé akarta alakítani hivatalát. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének, továbbá az Úttörő Társaságnak, és a Galilei Körnek is. A bukást követően lefogták és több mint 10 évnyi fegyházbüntetést kapott, ám 1922. február 15-én büntetésének végrehajtását félbeszakították, s a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került, ahonnan Ausztriába küldték pártmunkára, a szovjet külkereskedelem képviseletéhez, ám állomáshelyét rendszerint elhagyta, majd Kismartonba települt, ahol mint nyelvtanár működött. A második világháború idején meggyilkolták. Felesége Wenisch Ella volt.

Művei

• A keresztényszocializmus (Bp., 1907);
• Egy szerzetes naplótöredéke (Bp., 1908);
• A klerikális veszély (Bp., 1911).

Kéziratban maradt A szocialista etika című nagyobb munkája.

Források

• Bikfalvi Géza: A fővárosi jezsuita központ élete a Tanácsköztársaság idején
  • A fővárosi jezsuita központ élete a Tanácsköztársaság idején, jezsuita.hu, Hozzáférés ideje: 2019. március 23.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Faber Oszkár. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.

További információk

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. [Bp.], Tankönyvkiadó, 1963.
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Világlexikon. A tudás egyeteme. Bp., Enciklopédia, 1925.

Levéltári anyagok

• HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 5864
• HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 237