Férfi 500 méteres gyorskorcsolya az 1956. évi téli olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Férfi 500 méteres gyorskorcsolya
a VII. téli olimpián
Speed skating pictogram.svg
Adatok
Helyszín Misurina jégpálya
Dátum január 28.
Versenyzők 47 résztvevő
17 nemzetből
Érmesek
Aranyérem   Szovjetunió Szovjetunió
Ezüstérem   Szovjetunió Szovjetunió
Bronzérem   Norvégia Norvégia

 ← 1952 1960 → 

Az 1956. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 500 méteres versenyszámát január 28-án rendezték a Misurina jégpályán. Az aranyérmet a szovjet Jevgenyij Grisin nyerte meg. Grisin a hat nappal korábban felállított saját világcsúcsát állította be, viszont ez új olimpiai csúcsot jelentett. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző.

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben:

Világrekord[1] Szovjetunió Jevgenyij Grisin (URS) 40,2 Cortina d’Ampezzo, Olaszország 1956. január 22.
Olimpiai rekord Norvégia Finn Helgesen (NOR) 43,1 St. Moritz, Svájc 1948. január 31.

A versenyen világrekord-beállítás és új olimpiai rekord született:

Szovjetunió Jevgenyij Grisin (URS) 40,2 Cortina d’Ampezzo, Olaszország 1956. január 28.

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő:

  • WR: világrekord-beállítás
Helyezés Versenyző Nemzet Időeredmény
1Aranyérem Arany Jevgenyij Grisin Szovjetunió Szovjetunió (URS) 40,2 WR
2Ezüstérem Ezüst Rafael Gracs Szovjetunió Szovjetunió (URS) 40,8
3Bronzérem Bronz Alv Gjestvang Norvégia Norvégia (NOR) 41,0
4. Jurij Szergejev Szovjetunió Szovjetunió (URS) 41,1
5. Toivo Salonen Finnország Finnország (FIN) 41,7
6. Bill Carow Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 41,8
7. Colin Hickey Ausztrália Ausztrália (AUS) 41,9
7. Bengt Malmsten Svédország Svédország (SWE) 41,9
9. Matti Hamberg Finnország Finnország (FIN) 42,2
9. Juhani Järvinen Finnország Finnország (FIN) 42,2
11. Takemura Sinkicsi Japán Japán (GIA) 42,4
11. Johnny Werket Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 42,4
13. Finn Hodt Norvégia Norvégia (NOR) 42,5
13. Yrjö Uimonen Finnország Finnország (FIN) 42,5
15. Bertil Eng Svédország Svédország (SWE) 42,6
16. Sigmund Søfteland Norvégia Norvégia (NOR) 42,7
17. Hroar Elvenes Norvégia Norvégia (NOR) 42,8
17. Ken Henry Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 42,8
17. Hori Jositaki Japán Japán (GIA) 42,8
17. Bohumil Jauris Csehszlovákia Csehszlovákia (TCH) 42,8
21. Johnny Cronshey Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GRB) 42,9
22. Aszazaka Takecugu Japán Japán (GIA) 43,1
22. Guido Citterio Olaszország Olaszország (ITA) 43,1
22. Gerard Maarse Hollandia Hollandia (HOL) 43,1
25. Gordon Audley Kanada Kanada (CAN) 43,2
25. Raymond Gilloz Franciaország Franciaország (FRA) 43,2
25. Don McDermott Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 43,2
28. Csang Jong Dél-Korea Dél-Korea (KOR) 43,5
28. Vladimír Kolář Csehszlovákia Csehszlovákia (TCH) 43,5
30. Jaroslav Doubek Csehszlovákia Csehszlovákia (TCH) 43,6
30. Takabajasi Kijotaka Japán Japán (GIA) 43,6
32. Franz Offenberger Ausztria Ausztria (AUT) 43,8
33. Guido Caroli Olaszország Olaszország (ITA) 43,9
34. Cso Junszik Dél-Korea Dél-Korea (KOR) 44,0
34. Helmut Kuhnert Egyesült Német Csapat Egyesült Német Csapat (EUA) 44,0
36. Ralf Olin Kanada Kanada (CAN) 44,1
37. Ernst Biel Ausztria Ausztria (AUT) 44,2
37. Kees Broekman Hollandia Hollandia (HOL) 44,2
37. Sigvard Ericsson Svédország Svédország (SWE) 44,2
40. Erich Kull Svájc Svájc (SUI) 44,3
41. Kurt Eminger Ausztria Ausztria (AUT) 44,4
42. Gunnar Ström Svédország Svédország (SWE) 44,7
43. Wim de Graaff Hollandia Hollandia (HOL) 44,9
44. Alex Connell Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GRB) 45,2
45. John Hearn Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GRB) 45,9
Jurij Mihajlov Szovjetunió Szovjetunió (URS) nem ért célba
Johnny Sands Kanada Kanada (CAN) nem ért célba

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Complete history list of World Records (angol nyelven) (pdf) pp. 2. isu.org. (Hozzáférés: 2012. április 24.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]