Férfi 500 méteres gyorskorcsolya az 1952. évi téli olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Férfi 500 méteres gyorskorcsolya
a VI. téli olimpián
Speed skating pictogram.svg
Adatok
Helyszín Bislett Stadion, Oslo
Dátum február 16.
Versenyzők 41 résztvevő
14 nemzetből
Érmesek
Aranyérem   Egyesült Államok Egyesült Államok
Ezüstérem   Egyesült Államok Egyesült Államok
Bronzérem   Kanada Kanada
Bronzérem   Norvégia Norvégia

 ← 1948 1956 → 

Az 1952. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 500 méteres versenyszámát február 16-án rendezték a Bislett Stadionban. Az aranyérmet az amerikai Ken Henry nyerte. A harmadik helyen hármas holtverseny alakult ki, de csak két bronzérmet osztottak ki, mert Arne Johansen és Finn Helgesen egy futamban versenyeztek, de Johansen előbb érkezett a célba.

A Magyarországot képviselő Lőrincz Ferenc a 28., Merényi József pedig a 32. helyen végzett.

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben:

Világrekord[1] Szovjetunió Jurij Szergejev (URS) 41,2 Medeo, Szovjetunió 1952. január 19.
Olimpiai rekord Norvégia Finn Helgesen (NOR) 43,1 St. Moritz, Svájc 1948. január 31.

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők.

Helyezés Versenyző Nemzet Időeredmény
1Aranyérem Arany Ken Henry Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 43,2
2Ezüstérem Ezüst Don McDermott Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 43,9
3Bronzérem Bronz Gordon Audley Kanada Kanada (CAN) 44,0
3Bronzérem Bronz Arne Johansen Norvégia Norvégia (NOR) 44,0
5. Finn Helgesen Norvégia Norvégia (NOR) 44,0
6. Hroar Elvenes Norvégia Norvégia (NOR) 44,1
6. Takabajasi Kijotaka Japán Japán (JPN) 44,1
8. Gerard Maarse Hollandia Hollandia (HOL) 44,2
8. Toivo Salonen Finnország Finnország (FIN) 44,2
10. Sigmund Søfteland Norvégia Norvégia (NOR) 44,3
11. Johnny Werket Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 44,5
12. Aoki Maszanori Japán Japán (JPN) 44,8
12. Mats Bolmstedt Svédország Svédország (SWE) 44,8
12. Frank Stack Kanada Kanada (CAN) 44,8
15. Bobby Fitzgerald Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 44,9
15. Kudó Szukenobu Japán Japán (JPN) 44,9
15. Craig MacKay Kanada Kanada (CAN) 44,9
18. Szató Cuneo Japán Japán (JPN) 45,2
19. Cockie van der Elst Hollandia Hollandia (HOL) 45,3
19. Wim van der Voort Hollandia Hollandia (HOL) 45,3
21. Norman Holwell Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GBR) 45,4
21. Kalevi Laitinen Finnország Finnország (FIN) 45,4
23. Gunnar Ström Svédország Svédország (SWE) 45,6
24. Kauko Salomaa Finnország Finnország (FIN) 45,7
25. Stig Lindberg Svédország Svédország (SWE) 45,9
25. Franz Offenberger Ausztria Ausztria (AUT) 45,9
25. Enrico Musolino Olaszország Olaszország (ITA) 45,9
28. Lőrincz Ferenc Magyarország Magyarország (HUN) 46,1
29. Colin Hickey Ausztrália Ausztrália (AUS) 46,2
30. Ralf Olin Kanada Kanada (CAN) 46,5
31. Bengt Malmsten Svédország Svédország (SWE) 46,6
32. Merényi József Magyarország Magyarország (HUN) 46,7
33. Theo Meding Németország Németország (GER) 46,8
34. Bill Jones Nagy-Britannia Nagy-Britannia (GBR) 46,9
35. Robert Laboubée Belgium Belgium (BEL) 47,2
36. Konrad Pecher Ausztria Ausztria (AUT) 47,3
37. Arthur Mannsbarth Ausztria Ausztria (AUT) 47,6
38. Guido Citterio Olaszország Olaszország (ITA) 48,2
39. Jean Massez Belgium Belgium (BEL) 49,2
Jan Charisius Hollandia Hollandia (HOL) elesett, nem ért célba
Lassi Parkkinen Finnország Finnország (FIN) elesett, nem ért célba

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Complete history list of World Records (angol nyelven) (pdf) pp. 2. isu.org. (Hozzáférés: 2012. április 21.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]