Egy ország – két rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A politikai elvet népszerűsítő óriási propagandajelek Hsziamen (Kína) partjainál. A felirat a Kinmen-szigetek (Kínai Köztársaság) felé néz. ("Békés újraegyesítés. Egy ország, két rendszer.")
Átírási segédlet
Egy ország – két rendszer

Eredeti írásmódja: egyszerűsített: 一国两制
Szabályos átírása: Ji kuo liang cse

Egyéb alakjai: hagyományos: 一國兩制

Az egy ország – két rendszer elv az 1980-as években Teng Hsziao-ping, a Kínai Népköztársaság legfőbb vezetőjének elve volt. Javaslata szerint egyetlen Kína létezne, de az olyan területek, mint Hongkong, Makaó és Tajvan megőriznék saját kapitalista gazdasági és politikai rendszerüket, míg Kína többi részén a sajátos kínai szocialista rendszert alkalmazzák. A három régió önálló politikai, jogi, gazdasági és pénzügyi viszonyokkal rendelkezne, beleértve a külföldi országokkal fenntartott kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat is, Tajvan is fenntarthatná saját katonai haderejét.[1]

Hongkong és Makaó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „egy ország – két rendszer” elvet Teng Hsziao-ping 1984-ben vetette föl Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszonynak egy Hongkong jövőjéről szóló megbeszélésen. Ugyanezt Portugália felé is megtette Makaóval kapcsolatban. Az elv lényege, hogy az újraegyesítés után mind a brit uralom alatt álló Hongkong, mind pedig a Portugália által irányított Makaó jelentős önállóság mellett megtarthatná fejlett rendszerét legalább 50 éven át. Hogy 2047 (Hongkong) illetve 2049 (Makaó) után mi fog történni, arról nyilvánosan még nem esett szó.

Kínai Köztársaság/Tajvan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszert a kínai kormánynak is felajánlották Tajvannal kapcsolatban, azonban a javaslatot a kormány elutasította. Tajvan haderejét érintően külön rendelkezések is készültek. Tajvan főbb pártjai, beleértve azokat is, melyek az újraegyesítésben is részt vettek, erősen ellenezték az „egy ország – két rendszer” ötletét. Némelyikük ehelyett „egy ország – két kormány” változatot javasolt, mely a Kínai Kommunista Párt ellen irányult, mások szerint pedig az „egy ország – két rendszer” formációban az „egy országnak” Kína helyett a Kínai Köztársaságnak kellene lennie.

A tibeti javaslat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. dalai láma 2005-ben hasonló ötlettel állt elő, hogy Tibet részére magas szintű autonómiát biztosítson. Szerinte javaslata elfogadható Kína számára, mivel az „egy ország – két rendszer” illeszkedik a kínai alkotmányba. A kínai állam elutasította a javaslatot. Állításuk szerint az elv Hongkong és Makaó kapitalista szocialista rendszerére lett kitalálva, mely rendszer Tibetben sosem létezett.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. One Country, Two Systems. china.org.cn. (Hozzáférés: 2011. szeptember 24.)
  2. "One country, two systems" not possible for Tibet”, China Tibet Information Center, Embassy of the People's Republic of China in the United States, 2006. július 28. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 30.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]