Earl Grey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Earl Grey tea
Származási helyAnglia
Főbb összetevők
  • fekete tea
  • bergamot orange
Alkoholtartalom%
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl Grey tea témájú médiaállományokat.

Az Earl Grey egy teakeverék, amely jellegzetes ízét és citrusos illatát a bergamottnarancs héjából kivont olaj biztosítja.[1]

Az „Earl Grey” kifejezést hagyományosan csak a fekete teára alkalmazták, ám manapság a kifejezés egyéb olyan teákra is használt, amely bergamottolajat, vagy -aromát tartalmaz.

Története[szerkesztés]

Az Earl Grey keveréket második Earl Grey után nevezték el, aki az 1830-as évek brit miniszterelnöke volt, és az 1832-es Reformtörvény szerzője, aki állítólag – talán diplomáciai borravalóként – bergamottolajjal,[2] egy jellegzetes délkelet-ázsiai citrusféléből nyert anyaggal ízesített teafélét kapott ajándékba.

Egy legenda szerint egy hálás kínai mandarin, akinek fiát Lord Grey egyik embere mentette meg a fulladástól, mutatta be az Earl keveréket 1803-ban. A történetnek nincs valós alapja, hiszen Lord Grey sosem járt Kínában,[3] és a bergamottolaj használata a tea illatosítására akkor még ismeretlen volt Kínában. Később azonban az anekdotát úgy adták elő – és javították ki – a Twinings honlapján, hogy „egy Kínából visszatérő követ előadása szerint...”[4]

A Jacksons of Piccadilly szerint Earl Grey teáját ők állították elő először, miután Lord Grey átadta George Charltonnak, a Robert Jackson & Co. partnerének a receptet 1830-ban. Jackson szerint az eredeti recept sosem hagyta el a kezüket, és folyamatosan termelnek az alapján; a kezdetek óta egy kínai teát véve alapul.[5][6]

A Grey család szerint a teát egy kínai mandarin külön Lord Greynek keverte, hogy az megfeleljen a Howick Hall-i vízhez, bergamottot használva, hogy az ellensúlyozza a helyi víz mésztartalmát. Lady Grey ezt felhasználta Londonban politikai hoszteszként, és mivel meglehetősen népszerűnek bizonyult, nagyobb közönségnek is árusítani szerette volna, és így, akár a Twinings, márkanévként került a piacra.[7]

Variációk[szerkesztés]

Lady Grey tealevelek.

A Twinings saját márkájú teája, a Lady Grey, amely citrommal és sevillai naranccsal készül, bergamottolaj hozzáadásával. A Twinings-féle Earl Grey és Lady Grey csomagolásán szerepel Richard Grey, hatodik Earl Grey jóváhagyása és aláírása.[8]

A „Londoni köd” (London fog) nevű ital az Earl Grey, gőzölt tej és vaníliaszirup keveréke.[9]

Néhány variáció elérhető jázminnal, valamint különböző virágok összetevőivel.[10]

Az „Orosz” Earl Grey Franciaországban és Belgiumban árult, és a Lipton készíti.

Zöld teával készült variációk: Earl Grey, Jázmin, Menta, Gunpowder, Almás, Citromos, Narancsos.

Használata ízesítőként[szerkesztés]

Az Earl Grey teát használják ízesítőszerként is néhány süteményben és édességben, például csokoládékban és pikáns szószokban.[11][12] A mártásokat alapvetően úgy ízesítik, hogy az alapszószba teafiltereket tesznek, így felforralják, majd eltávolítják a filtereket. Édes recepteknél a tea ízét gyakran enyhítik olvasztott vaj, vagy forró tejszín hozzáadásával.[13][14][15]

Toxikológia[szerkesztés]

Számos tanulmány szerint, néhány márka sűrűn használt bergamottolaja a bőrön fokozott pirosodást okoz ultraibolya fénnyel való megvilágítás után;[16][17] azonban ez nem vonatkozik az Earl Grey tea szokásos, szájon át történő alkalmazására. A bergamott a bergamottin és a vele vegyileg rokon 6',7'-dihidroxibergamottin forrása, ami feltehetőleg a grépfrútdzsúszos hatásért felelős. A grépfrútlében található psoralenszármazékok és flavonoidok gátolják a máj és a vékonybél CYP3A4 izoenzimét, ezzel a szervezetbe került különféle hatású gyógyszerek (Ca-csatorna blokkolók, makrolid antibiotikumok) lebontását, emelve ezzel plazmaszinjtüket.[18][19]

Egy esettanulmányban egy beteg, aki napi négy liter Earl Grey teát fogyasztott izomgörcsökről számolt be, amely kötődik a bergamottolaj bergapten nevű összetevőjéhez, amely káliumcsatorna-blokkoló. A tünetek enyhültek, miután a tea fogyasztását napi egy literre csökkentette.[18][20]

Megjelenése a kultúrában[szerkesztés]

Jean-Luc Picard kapitány a Star Trek: Az új nemzedék című televíziós sorozat során több részben is Earl Grey teát ivott. Picard kapitány a következőket mondta a replikátornak: „Teát. Earl Greyt. Forrón.”, ami az egyik legismertebb kifejezés lett a sorozatból.[forrás?]

Artemis Fowl különösen szereti az Earl Greyt.

„Weird Al” Yankovic megemlíti az Earl Grey tea ivását az egyik dalában, a „White and Nerdy”-ben.

A Kurosicudzsi (Fekete Komornyik, Black Butler) manga/anime főszereplője, Ciel Phantomhive az egész sorozatban Earl Greyt iszik. Ezt több módon is beépítették a sorozatba.

Earl Grey II a játékos droidjának alapértelmezett neve a Steambot Chronicles nevű játékban.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl Grey tea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Ben Richardson. „Bergamot growers get whiff of success”, BBC News, 2006. április 6. 
  2. ↑ Kramer, Ione. All the Tea in China. China Books, 1990. ISBN 0835121941. Pages 180-181.
  3. ↑ Pettigrew, Jane. The Tea Companion: A Connoisseur's Guide (Connoisseur's Guides). Philadelphia, Pa: Running Press Book Publishers (2004). ISBN 0762421509 
  4. ↑ Earl Grey. Twiningsusashop.com. [2013. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 7.)
  5. ↑ Micky Fenix. „More Than Just A Pot Of Tea”, Philippine Daily Inquirer, 2008. július 24. „Stephen Twining traced back his family's business to the 1700s, when coffee houses as meeting places were the vogue. How ironic that it was in the company's coffee house where tea was introduced. Earl Grey tea makes Stephen Twining wish he could move back time because the company did not lay claim to the formula, or the name, when they had produced the blend for the British Prime Minister who was known as the second Earl Grey.” 
  6. ↑ Margareta Pagano. „The secret of Earl Grey tea is changing hands at last / Sale of Jacksons of Piccadilly to Fitch Lovell food manufacturing group”, The Guardian (London), 1985. július 3. „The original secret formula for Earl Grey tea is changing hands after 155 years with its sole proprietors, the Jacksons of Piccadilly tea merchants... with the sale goes the special recipe of the Earl Grey blend which was entrusted to Robert Jackson's partner, George Charlton, in 1830 by the second Earl Grey. To this day the formula—which mixes black China tea with other unknown teas—has remained unaltered.” 
  7. ↑ Howick Hall website. Howickhallgardens.org. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  8. ↑ „Earl Grey Not Just Tea Anymore”, Tea & Coffee Trade Journal , 2000. december 20.. [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. december 16.) 
  9. ↑ Breakfast New Mexico Style. Sunstone Press, 48. o. (2009). ISBN 9780865347168. Hozzáférés ideje: 2010. december 7. 
  10. ↑ Cooper, Nathanael. „Tea for 2 or 2 for tea”, Sunshine Coast Daily, 2008. október 18. (Hozzáférés: 2009. november 13.) 
  11. ↑ Joachim, David. Brilliant Food Tips and Cooking Tricks: 5,000 Ingenious Kitchen Hints, Secrets, Shortcuts, and Solutions. Rodale, 502. o. (2001). ISBN 9781579543013 „Earl Grey shallot sauce.” 
  12. ↑ Miller, Norman. „Why tea is the new spice rack must-have”, The Times , 2009. április 11. 
  13. ↑ Boyle, Tish. The good cookie: over 250 delicious recipes from simple to sublime. John Wiley and Sons, 124. o. (2002). ISBN 9780471387916 „Chocolate dipped Earl Grey shortbread wedges.” 
  14. ↑ Schneider, Edward. „Cooking With Tea; "As for pears, I poached them in Earl Grey, a tea with impeccable prime ministerial credentials."”, The Washington Post, 2002. január 16. (Hozzáférés: 2009. november 13.) 
  15. ↑ Marcus Wareing: Earl Grey tea cream and Eccles cakes. BBC, 1507 [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 13.)
  16. ↑ Girard J, Unkovic J, Delahayes J, Lafille C (1979). „[Phototoxicity of Bergamot oil. Comparison between humans and guinea pigs]” (francia nyelven). Dermatologica 158 (4), 229–43. o. PMID 428611.  
  17. ↑ Kejlova K, Jirova D, Bendova H, Kandarova H, Weidenhoffer Z, Kolarova H, Liebsch M (2007). „Phototoxicity of bergamot oil assessed by in vitro techniques in combination with human patch tests”. Toxicology in Vitro 21 (7), 1298–1303. o. DOI:10.1016/j.tiv.2007.05.016. PMID 17669618.  
  18. ↑ a b Dr Muiris Houston. „Have your cuppa, but go easy on the Earl Grey”, The Irish Times, 2002. szeptember 30. „...having read a case report in the Lancet titled: "Earl Grey Tea Intoxication". An Austrian doctor describes the case of a 44-year-old man who suffered muscle cramps. He had been drinking four litres of black tea every day over the past 25 years. However, one week after changing to Earl Grey, he noticed repeated muscle cramps in his right foot. After five weeks the cramps had spread to his left foot, both hands and his left calf ... Convinced that it was the change of tea, he decided to stop drinking Earl Grey and reverted to pure black tea again. One week later, his symptoms had completely disappeared. The solution to this case lies in the composition of Earl Grey tea. As well as black tea leaves, it contains essence of bergamot oil, which has a pleasant, refreshing scent. Bergamot contains the psoralen derivatives bergapten and bergamottin. The adverse effects of bergamot oil in this patient are explained by the action of bergapten as a potassium channel blocker within muscle cells. By interrupting the normal flow of potassium, the cells become hyperexcitable, leading to the visible movements and cramps within the muscles. By drinking four litres a day of Earl Grey (equivalent to at least 16 cups of tea), the Austrian man was simply overdosing on essence of bergamot.” 
  19. ↑ David G. Bailey, J. Malcolm, O. Arnold, J. David Spence (1998). „Grapefruit juice-drug interactions”. Br J Clin Pharmacol 46 (2), 101–110. o. DOI:10.1046/j.1365-2125.1998.00764.x. PMID 9723817.  
  20. ↑ Finsterer J (2002). „Earl Grey tea intoxication”. Lancet 359 (9316), 1484. o. DOI:10.1016/S0140-6736(02)08436-2. PMID 11988248.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Earl_Grey&oldid=26825170”