Ugrás a tartalomhoz

Dárday Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dárday Sándor
SzületettWünsch Sándor
1842. március 18.
Baranyabán
Elhunyt1933. február 8. (90 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaAbriani Ernesztin
SzüleiWünsch Ferenc
Zumpe Mária
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1878–1892)
SírhelyeFarkasréti temető (41-1-125)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dárday Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Baranyabaáni Dárday Sándor, (1867-ig Wünsch Sándor) (Baranyabán, 1842. március 18.Budapest, 1933. február 8.)[3][4] jogi doktor, jogi szakíró, számszéki elnök és országgyűlési képviselő, a Jogtudományi Közlöny egyik alapítója.

Életpályája

[szerkesztés]

A Baranya vármegyei Bánban született, ahol apja, Wünsch Ferenc uradalmi orvos volt. Középiskoláit Mohácson, Pécsett, Kalocsán és Eszéken végezte, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott és 1865-ben Grazban jogi doktorrá avatták. Ezután Pestre költözött és a királyi táblánál alkalmazták joggyakornokként, de a szakirodalomban kifejtett kíméletlen bírálatai miatt Melczer István királyi személynök hamar elbocsátotta. Az alkotmányos kormány alakulásakor igazságügyminiszteri titkár lett. Wünsch vezetéknevét 1867. november 14-én belügyminiszteri rendelettel változtatta Dárdayra. Titkári hivataláról Horváth Boldizsár visszalépésekor (1871) lemondott és csak a szakirodalomnak élt. 1875-ben a nemzetközi statisztikai kongresszus egyik jegyzője volt, és megírta a kongresszus számára az igazságügyi statisztikát. 1878-ban Mohács kerület megválasztotta képviselőjévé az országgyűlésbe, hol a Szabadelvű Párthoz csatlakozott és főleg az igazságügyi bizottságban fejtett ki tevékenységet. 1881-tól 1891-ig a nagyenyedi kerületet képviselte. A házban számos törvényjavaslatot adott elő, a közigazgatási és a pénzügyi bizottságnak is tagja volt.

Cikkeket írt a Neueste Nachrichtenbe, a bécsi Debattéba, az Ellenőrbe, a Honba, a Nemzetbe, a Kelet Népébe és más folyóiratokba.

Munkái

[szerkesztés]
  • Jogtudomány és törvényhozás. Pest, 1865. (E röpiratban pendítette meg a magyar jogászgyűlés eszméjét. Névtelenül.)
  • Mely börtönrendszer honosíttassék meg hazánkban? Pest, 1868.
  • Kézikönyv a birósági végrehajtók számára. Budapest, 1872.
  • Irománypéldák a polgári törvénykezési rendtartáshoz. Budapest, 1872.
  • A sajtóügyi törvényhozás kérdése. Budapest, 1873.
  • Kézikönyv a kir. közjegyzők számára. Budapest, 1875. Két kötet. (Zlinszky Imrével együtt.)
  • Birálatok a magyar büntető törvénykönyv tervezetéről. Budapest, 1876. (Kőrösi Sándor és Schnierer Aladár jogtanárokkal együtt.)
  • Magyar magánjog mai érvényében. Budapest, 1888. (Zlinszky I.-vel, azóta 4 újabb kiadásban.)
  • Tartalommutató a Jogtudományi Közlöny huszonöt évfolyamához. 1865-1890. Budapest, 1891.
  • Felső biróságok gyakorlata. Budapest, 1881.

Kiadta a Döntvénytár, a magyar királyi curia semmítőszéki és legfőbb ítélőszéki oszt. elvi jelentőségű határozatai című gyűjteményt 1870 óta 57 kötetben (Gallu Józseffel, Szeniczey Gusztávval és Zlinszky I.-vel együtt Budapesten. A Közigazgatási döntvénytárt (Ugyanott, 1877-79. 5 kötet); az Igazságügyi törvénytárat (Ugyanott, 1888. azóta 3 kiad. 4. köt.); Hitel-, kereskedelmi- és iparügyi-törvénytárt (Uo. 1890.)

Elindította és szerkesztette 1865-ben a Magyar Jogtudományi Hetilapot, melyet 1867. július 14. a Jogtudományi Közlönnyel egyesített és 1868. március 29-ig Ökröss Bálinttal együtt szerkesztette még a Közigazgatási Lapokat 1867. január 4-től 1879. június 25-ig. A Község Lapjának kiadó-tulajdonosa volt 1875. január 1-jétől 1877. január 14-ig.

Összefoglaló jogszabálygyűjtemények, amelyek az ő szerkesztésében jelentek meg: Igazságügyi törvénytár I–III. 1895–1930; Közigazgatási törvénytár; Budapest, 1894–1908.

Fiatalabb korában költészettel is foglalkozott, még diákkorában német színdarabot írt, amelyet az eszéki színpadon elő is adtak.

Arcképe kőnyomatban Marastoni Jakab rajza után a Hajnalban jelent meg.

A Farkasréti temetőben nyugszik (41-1-125), síremlékén mellszobra található.

Dr. Dárday Sándor jogtudós Farkasréti temető: 41-1-125

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]