Dongódenevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Dongódenevér
Kitti's hog-nosed bat Stuffed specimen.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Dongódenevérek (Craseonycteridae)
Hill, 1974
Nem: Craseonycteris
Hill, 1974
Faj: C. thonglongyai
Tudományos név
Craseonycteris thonglongyai
Hill, 1974
Elterjedés
ElterjedéseElterjedése
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Dongódenevér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dongódenevér témájú kategóriát.

A dongódenevér (Craseonycteris thonglongyai) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe tartozó dongódenevérek (Craseonycteridae) családjának egyetlen ismert faja. Tudományos nevében a thonglongyai kitétel a fajt 1973-ban elsőként megfigyelő thai Kitti Thonglongjának állít emléket. Valószínűleg a dongódenevér a világ legkisebb emlősállata.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsiában, Mianmar Mon államában és Thaiföld Kancsanaburi tartományában él két, nem összefüggő területen; jelenleg vizsgálják, vajon külön szubpopulációkról van-e szó. Élőhelyén vízközeli mészkőkibúvásokhoz kötődik, mivel barlangokban alszik. Legfeljebb 500 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dongódenevér nevét testméretéről kapta: testhossza 29-33 milliméteres, amihez 22-26 milliméteres karok csatlakoznak, testtömege pedig 1,5-3 gramm között mozog. Akkora, mint egy nagyobb poszméh. Az apró állat feltehetően a létező legkisebb emlősfaj.

Külsőre leginkább az egérfarkú denevérekre (Rhinopomatidae) hasonlít, de a simaorrú-szabadfarkúakkal (Emballonuridae) is közelebbi rokonságban lehet. Orra disznóéra emlékeztet, mivel széles, kerek orrlyukait duzzanat választja el és veszi körbe. (Innen a faj nyugati nyelvekben használt neve: disznóorrú denevér.) Fülei meglehetősen hosszúak és a fejtetőn nem nőttek össze a bőrhártyával. A fülnek alig feléig érő fülfedői jellegzetes alakúak: alapjuk és csúcsuk keskeny, középtájon viszont kiszélesednek. A szemei aprók és bundája rendszerint elrejti őket. A dongódenevérnek két színváltozata létezik, egy szürkés és egy vöröses barna. A has rendszerint fakóbb színű a hátnál. A hosszú és széles szárnyvitorla minden esetben sötét színű. A farokvitorla szintén meglehetősen nagy és fejlett, noha a fajnak – két farokcsigolya megléte ellenére – nincs farka, sem sarkantyúja. Lábai hosszúak, karmai erősek.

A hímekre viszonylag nagy nemi szerv jellemző, szájüregükben pedig duzzadt mirigyek vannak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Naponta kétszer vadászik: röviddel hajnal előtt, illetve alkonyattájt repül ki, ilyenkor a tíkfák és bambuszok csúcsa közelében vadászik különféle kisebb ízeltlábúakra. Tápláléka mintegy 80%-át kétszárnyúak (legyek és szúnyogok) teszik ki, a maradékot alkalomadtán hártyásszárnyúak és fürgetetvek alkotják. A prédát nem kis szemeire hagyatkozva, hanem ultrahangos ekholokáció segítségével találja meg.

A nappalt a barlangok mélyére húzódva, csapatosan tölti, de a csapatokon belül az állatok igyekeznek elszigetelődni egymástól. A pihenőhelyeken átlagosan száz denevér húzódik meg, de 10-15 és 500 példányból álló csoportokat is megfigyeltek már.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ellésre április végén, a száraz időszakban kerül sor, ilyenkor egyetlen kölyök jön világra, akit az anyaállat a barlangban hagy, míg vadászik.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban a barlangok emberek általi használatát szenvedi meg: bizonyos alvóhelyeit vallási, meditációs célokra használják, miközben máshol a guanóját gyűjtik trágyázási célból. Sok helyen turisztikai látványosságként mutogatják a kolóniákat, ami szintén zavarja a denevéreket. Az erdőirtások beszűkítik a faj élőhelyét.

A dongódenevérek összállománya a becslések szerint 10 000 alatti, a Természetvédelmi Világszövetség ezért sebezhetőnek nyilvánította a fajt. Élőhelyén egyelőre nincsenek természetvédelmi területek, és a határokon átívelő együttműködésre is szükség van a faj jövőjének biztosítása érdekében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]