Dobolyi Sándor
| Dobolyi Sándor | |
| Született | 1804. december 2. Gyeke |
| Elhunyt | 1885. május 21. (80 évesen) Marosvásárhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | ügyvéd újságíró országgyűlési képviselő |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobolyi Sándor (aldobolyi) (Gyeke, 1804. december 2. – Marosvásárhely, 1885. május 21.) ügyvéd.
Élete[szerkesztés]
1848–1849-ben képviselő, majd belügyminiszteri tanácsos volt. 1849-ben tagja volt Madarász László forradalmi pártjának, az úgynevezett „flamingóknak.”[1] Részt vett a Makk-féle összeesküvésben, ezért 1852-ben elfogták, és 1854-ben 18 év fogságra ítélték. A kiegyezés előtt bocsátották szabadon. 1868-tól[2] ismét országgyűlési képviselő volt. Egyik alapítója volt a marosvásárhelyi színháznak.
Bolyai Jánosnak közeli barátja lehetett, így kérésére közbenjárt Bolyai Farkasnál, hogy domáldi birtokát kaucióként lekösse fiának házassága érdekében.
Munkái[szerkesztés]
Az 1830-as években az Erdélyi Híradónak rendes levelezője volt Marosvásárhelyről. Az orvosok és természetvizsgálók X. vándorgyűlésén Marosvásárhelyt értekezést olvasott fel A méhtenyésztésről, mely a Munkálatokban (Pest, 1865.) jelent meg.
Szerkesztette a marosvásárhelyi Székely Hírlapot 1872. január 3-tól 1873. július 30-ig, és a lapba tárcacikkeket írt. Több más kiadványba is írt vezércikket.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest: Athenaeum. 1895–.
- ↑ CLXXXIV. országos ülés 1868. szeptember 19-dikén. Az ... Országgyűlés Képviselőházának naplója, X. évf. (1868)
Források[szerkesztés]
- Oláh-Gál Róbert: A forradalmár Dobolyi Sándor és a Bolyaiak. Népújság, LXI. évf. 60. sz. (2009. március 14.) arch Hozzáférés: 2013. október 13.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
|
Ez a jogászról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
