A Dnyepr vagy Dnyipro (ukránul: Дніпро; oroszul: Днепр) egy háromfokozatú, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) polgári célokra átalakított változata, amelyet az Koszmotrasz vállalat hordozórakétaként használ műholdak pályára állítására. A Dnyepr alapja az RSZ–20 (R–36M) ballisztikus rakéta (NATO-kódja: SS–18 Satan), amelyet az ukrán Pivdenne Tervezőiroda fejlesztett ki az 1970-es évek elején, és a START-1 szerződést követően ki kellett vonni a hadrenből. A műholdindításkora használt rakétákat visszavonták az Orosz Hadászati Rakétaerőből és kereskedelmi célokra használják. 2020-ig 150 ICBM alakítható át és használható. A Dnyepr indítható Bajkonurból és az oroszországi Orenburgi területen lévő új Jasznij űrközpontból.
A Dnyepr hordozórakétán kevés módosítás van a szolgálatban lévő R–36M ICBM-hez képest. A fő különbség a teher adapter és a módosított repülésirányító egység. Ez az alapváltozat 3600 kg-ot állíthat 300 km-es pályára 50,6° hajlással, és 2300 kg-ot 300 km-es napszinkron pályára 98° hajlással. Egy átlagos küldetésen a Dnyepr egy nagyobb és több kisebb műholddal indul.
A kereskedelmi indítások előtt a Dnyepr a Hadászati Rakétacsapatoknál teljesített szolgálatot, ahol ICBM-ként eddig 97%-os megbízhatósággal indították.
| Repülés |
Dátum |
Teher |
Pálya |
Indítóhely |
| 1. |
1999. április 21. |
UoSAT-12 |
LEO, 650 km, 65° |
Bajkonur |
| 2. |
2000. szeptember 26. |
MegSat-1 (Spanyolország), UniSat (Olaszország), TiungSat–1 (Malajzia), SaudiSat–1A és SudiSat-1B (Szaúd-Arábia) |
LEO, 650 km, 65° |
Bajkonur |
| 3. |
2002. december 20. |
LatinSat-1 és LatinSat–2 (Argentína), SaudiSat–1S (Szaúd-Arábia), UniSat–2 (Olaszország), Rubin–2 (Németország) |
LEO, 650 km, 65° |
Bajkonur |
| 4. |
2004. június 29. |
Demeter (Franciaország), Saudicomsat–1, Saudicomsat–2 és Saudisat–2 (Szaúd-Arábia), LatinSat–C és LatinSat–D (Argentína), Unisat–3 (Olaszország), Amsat Echo (USA) |
Napszinkron, 700 × 850 km, 98° |
Bajkonur |
| 5. |
2005. augusztus 24. |
OICETS & INDEX (Japán) |
Napszinkron, 600 km, 98° |
Bajkonur |
| 6. |
2006. július 12. |
Genesis-1 (USA) |
LEO, 560 km, 65° |
Jasznij |
| 7. |
2006. július 26. |
Belka (Belarusz), UniSat–4 és PiCPoT (Olaszország), Baumanec (Oroszország), AeroCube–1, CP1, CP2, ICEcube-1, ICEcube–2, ION, KUTESat, Merope, Rincon–1, Voyager és SACRED (USA), HAUSAT–1 (Dél-Korea), Ncube–1 (Norvégia), SEEDS (Japán) |
Nem érte el a pályát |
Bajkonur |
| 8. |
2007. április 17. |
EgyptSat 1, SaudiSat 3, SaudiComSat 3-7, AKS 1, AKS 2, Cal Poly Picosatellite Project 3 & 4, CAPE 1, Libertad 1, AeroCube 2, CubeSat TestBed 1, MAST CubeSat |
SSO |
Bajkonur |
| 13. |
2009. július 29. |
Deimos-1, UK-DMC-2 , DubaiSat-1, Nanosat-1B |
|
Bajkonur[1] |
A 2006. július 26-i sikertelen indításnál az első fokozat hajtóműve indítás után 74 másodperccel leállt. A becsapódási pont az indítóhelytől 150 km-re volt, egy lakatlan területen Kazahsztánban. A mérgező hajtóanyag beszennyezte a környéket. A rakéta több mint 20 éves volt. Egy nemzetközi csoport vizsgálja a becsapódást, addig a Dnyepr és R–36 rakéták indítását Bajkonurból felfüggesztették.
