Dinamit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a robbanóanyagról szól. A Dinamit együttessel kapcsolatban lásd a Dinamit (együttes) szócikket.

A dinamit egy robbanóanyag, amelyet nitroglicerinből és abszorbensként kovaföldből (szilikagél, infuzóriaföld) készítenek. A görög dynamis szóból származik, jelentése erő.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dinamitot Bernhard Nobel svéd mérnök-vegyész találta fel 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben, és 1867-ben szabadalmaztatta.

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nobel már 1847 óta kísérletezett nitroglicerinnel. 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására. Az eljárás lényege, hogy 10% nitroglicerint adott a lőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Megkezdődött a gyártás a németországi Heleneborgban. Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. 1864-ben egy ilyen balesetben elveszítette Emil nevű testvérét.

Dinamit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nobel kísérletekbe kezdett, hogyan tudná a nitroglicerin előállításának veszélyeit csökkenteni. Arra a megállapításra jutott, hogy 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keveréke kellően stabil, hogy az előállítás közbeni spontán robbanásokat elkerülje.

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dinamit gyártására Nobel egész gyárhálózatot épített ki főleg Európában. 1885-ben az Egyesült Államokban, Russell S. Penniman kémikus kifejlesztette az ammóniumos dinamitot, vagyis ammónium-nitrátot adott a nitroglicerinhez. Ezzel a hagyományos dinamit energiájához képest 85%-kal erősebb robbanóanyagot hozott létre. Ennek a terméknek a kereskedelmi neve egyszerűen csak "Extra" volt.

Használat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dinamit előkészítése a Douglas-gát építésekor (1942)

A dinamitot túlnyomó részben a bányászatban, kőzetfejtésre használják de az építőipar is alkalmazza.

Katonai felhasználása ma már nem jellemző, kiszorították a sokkal stabilabb, jobban formázható (alakítható) robbanóanyagok, mint például az RDX.

Korábban a katonai és a civil szféra céljára készített dinamit között különbség volt, mivel a polgári használatra készített dinamit teljesítménye 60%-a volt a katonainak.

A sokáig tárolt dinamit instabillá, ezáltal veszélyessé válik, hőre, ütésre könnyen robban.

Formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dinamit rúd metszeti ábrája, gyújtó zsinórral

Általában 20 cm (kb. 8") hosszú és 2,54 cm (1") átmérőjű rudak formájában gyártják, de vannak más méretek is.

A dinamit egy brizáns robbanóanyag, vagyis nem ég, hanem hő hatására hirtelen, átmenet nélkül robban, ütésre rálövésre is beindul. A dinamit speciális változata a dinamitgél (zselatindinamit), az első plasztikus robbanóanyag.

Tévhitek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokan a dinamitot és TNT-t azonosnak véli, pedig a TNT kémiai vegyület, míg a dinamit egy keverék.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Felix R. Paturi: A technika krónikája. Officina Nova. ISBN 963-7836-44-6 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dynamite című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.