Hexogén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hexogén A hexogén molekulájának háromdimenziós modellje
1,3,5-trinitro-1,3,5-triaza-ciklohexán
IUPAC név
Összegképlet C3H6N6O6
Moláris tömeg 222,12 g/mol
Ütésérzékenység alacsony
Dörzsérzékenység alacsony
Sűrűség 1,82 g/cm3
Detonáció sebesség 8750 m/s
Oxigénegyenleg -21,6%
TNT egyenérték 1,60
Olvadáspont 205,5 °C
Öngyulladási hőmérséklet 234 °C
Megjelenés fehér, kristályos
CAS-szám 121-82-4
SMILES C1N(CN(CN1[N+](=O)[O-])[N+](=O)[O-])[N+](=O)[O-]

A hexogén (más néven ciklonit vagy RDX) robbanó nitramin, amelyet széles körben használnak az iparban és a hadászatban. Tiszta állapotban fehér, kristályos anyag. Stabil, könnyen tárolható, ugyanakkor egyike a legbrizánsabb robbanóanyagoknak. Önmagában ritkábban használják, többnyire robbanóanyag-keverékekben illetve gyutacsokban mint szekunder töltet szerepel. Ilyen keverék például a Hexotol (TNT-vel), a Torpex (TNT-vel és Al-porral), a Semtex (plasztifikáló anyagokkal és szinezékekkel) valamint a Composition 4 vagy közismertebb nevén C4 (plasztifikáló anyagokkal). Emellett hexogén alapú a nukleáris fegyverek primer (kémiai) robbanótöltete is.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Detonáció sebessége a használatban lévő robbanóanyagok között az egyik legnagyobb: 8750 m/s (1,76 g/cm3 sűrűség esetén). Legegyszerűbben hexametilén-tetraminból állítható elő min. 90 m/m%-os salétromsavval:

(CH2)6N4 + 4 HNO3 = (CH2-N-NO2)3 + 3 HCHO + NH4NO3

(90 m/m%-osnál hígabb salétromsav elbontja a hexametilén-tetramint és nem képez belőle hexogént.)

A reakcióelegyből vizes higítással csapható ki a termék, amely egy heterociklusos vegyület. Kémiai neve: 1,3,5-trinitro-1,3,5-triaza-ciklohexán. Szobahőmérsékleten nagyon stabil. Viszonylag érzéketlen, azaz meggyújtva erős fény kíséretében elég, de nem robban. Felrobbantani gyutacs segítségével lehet. Ebből a szempontból érzéketlenebb, mint a nitropenta (PETN), amit szintén gyakran alkalmaznak gyutacsokban szekunder töltetként.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hexogént elsőként az 1890-es években állították elő. Ekkor egy német kutató, (Hans Henning) még gyógyászati célokra szánta. Robbanó tulajdonsága egészen az 1920-as évekig ismeretlen volt. A második világháború alatt gyártásának volumene nagyságrendekkel nőtt, mivel katonai célú alkalmazása egyre szélesebb körben terjedt el. Mind a tengelyhatalmak, mind pedig a szövetségesek jelentős összegeket költöttek a hexogén gyártására és annak fejlesztésére.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]