Hexogén
  |
||
|---|---|---|
| 1,3,5-trinitro-1,3,5-triaza-ciklohexán IUPAC név |
||
| Összegképlet | C3H6N6O6 | |
| Moláris tömeg | 222,12 g/mol | |
| Ütésérzékenység | alacsony | |
| Dörzsérzékenység | alacsony | |
| Sűrűség | 1,82 g/cm3 | |
| Detonáció sebesség | 8750 m/s | |
| Oxigénegyenleg | -21,6% | |
| TNT egyenérték | 1,60 | |
| Olvadáspont | 205,5 °C | |
| Öngyulladási hőmérséklet | 234 °C | |
| Megjelenés | fehér, kristályos | |
| CAS-szám | 121-82-4 | |
| SMILES | C1N(CN(CN1[N+](=O)[O-])[N+](=O)[O-])[N+](=O)[O-] | |
A hexogén (más néven ciklonit vagy RDX) robbanó nitramin, amelyet széles körben használnak az iparban és a hadászatban. Tiszta állapotban fehér kristályos anyag. Stabil, könnyen tárolható ugyanakkor egyike a legbrizánsabb robbanóanyagoknak. Önmagában ritkábban használják, többnyire robbanóanyag-keverékekben illetve gyutacsokban, mint szekunder töltet szerepel. Ilyen keverék például a Hexotol (TNT-vel), a Torpex (TNT-vel és Al-porral), a Semtex (plasztifikáló anyagokkal és szinezékekkel) valamint a Composition 4 vagy közismertebb nevén C4 (plasztifikáló anyagokkal). Továbbá hexogén alapú a nukleáris fegyverek primer (kémiai) robbanó töltete is.
Tulajdonságai [szerkesztés]
Detonáció sebessége a használatban lévő robbanóanyagok között az egyik legnagyobb: 8750 m/s (1,76 g/cm3 sűrűség esetén). Legegyszerűbben hexametilén-tetraminból állítható elő min. 90 m/m%-os salétromsavval:
(CH2)6N4 + 4 HNO3 = (CH2-N-NO2)3 + 3 HCHO + NH4NO3
(90 m/m%-osnál hígabb salétromsav elbontja a hexametilén-tetramint és nem képez belőle hexogént.)
A reakcióelegyből vizes higítással csapható ki a termék, amely egy heterociklusos vegyület. Kémiai neve: 1,3,5-trinitro-1,3,5-triaza-ciklohexán. Szobahőmérsékleten nagyon stabil. Viszonylag érzéketlen, azaz meggyújtva erős fény kíséretében elég, de nem robban. Felrobbantani gyutacs segítségével lehet. Ebből a szempontból érzéketlenebb, mint a nitropenta (PETN), amit szintén gyakran alkalmaznak gyutacsokban szekunder töltetként.
Története [szerkesztés]
A hexogént elsőként az 1890-es években állították elő. Ekkor egy német kutató (Hans Henning) még gyógyászati célokra szánta. Robbanó tulajdonsága egészen az 1920-as évekig ismeretlen volt. Majd a második világháború alatt gyártásának volumene nagyságrendekkel nőtt, mivel katonai célú alkalmazása egyre szélesebb körben terjedt el. Mind a tengelyhatalmak mind pedig a szövetségesek jelentős összegeket költöttek a hexogén gyártására és annak fejlesztésére.
