Dimetil-dikarbonát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dimetil-dikarbonát
Dimethyl-dicarbonate-2D-skeletal.png
Dimetil-dikarbonát
Dimethyl-dicarbonate-3D-balls.png
IUPAC-név metoxikarbonil-metil-karbonát
Más nevek DMDC, dikarbon-sav, dimetil-észter, dimetil-pirokarbonát, Velcorin®
Kémiai azonosítók
CAS-szám 4525-33-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H6O5
Moláris tömeg 134,09  g•mol‒1
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,25 g/ml, folyékony
Olvadáspont 16-18 °C
Forráspont 172 °C
Oldhatóság (vízben) 3.4 g/100 ml (20 °C)
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 2,33168(1) D
Veszélyek
Főbb veszélyek mérgező (T)[1]
R mondatok R22, R23, R24[1]
S mondatok S18, S26, S28, S36/37/39, S38, S45[1]
Lobbanáspont 85 °C
LD50 335 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A dimetil-dikarbonát (E242) (más néven DMDC, dikarbon-sav, dimetil észter, dimetil pirokarbonát vagy Velcorin®) egy szúrós szagú színtelen folyadék. Elsősorban üdítő és egyéb italok tartósítására, valamint különféle eszközök fertőtlenítésére használják.

Az acetát-kináz és az l-glutamátsav-dekarboxiláz, valamint a gliceraldehid-3-foszfát-dehidrogenáz és az alkohol-dehidrogenáz esetében az enzimek hisztidin tartalmú részének metoxikarbonillációjánál enzim-inhibitorként működik.[1] [2]

Üdítő- és egyéb italokhoz adva a következő reakciók játszódnak le:

A DMDC-t fertőtlenítő, és tartósító hatása miatt egyes esetekben a borkészítés során a kén-dioxid helyettesítésére használják, mert gátolja többek a káros gombák elszaporodását, mint például a Brettanomyces fajok.

A borkészítésen kívül kávé, tea, és gyümölcsitalok készítése során is felhasználhatják.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]