Dedinszky Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2020. július 23., 21:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (új kulcs a(z) Dedinszky család kategóriához: „Gyula” (a HotCattel))
Dedinszky Gyula
SzületettDedinszky Gyula
1905. március 24.
Dunagálos
Elhunyt1994. május 22. (89 évesen)
Békéscsaba
Állampolgárságamagyar
HázastársaVeres Margit (1931-1994)
Foglalkozásaevangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató
KitüntetéseiSebestyén Gyula-emlékérem (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dedinszky Gyula (Dunagálos, 1905. március 24. – Békéscsaba, 1994. május 22.) evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató.

Életpályája

Szülei: Dedinszky János és Stollmann Anna voltak. Dunagáloson három elemit végzett. A gimnázium első évét Újverbászon végezte, majd Békéscsabára került; 1923-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem soproni iskolájában végezte el, ahol Pröhle Károly és Deák János oktatták. 1927-1928 között a Helsinki Egyetem teológiai szakán tanult. 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek. 1929-ben Ipolyvecen és Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkész lett.[1] 1938-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja lett.[2] E tisztségéről lemondott, amikor 1942-ben Békéscsabára került.[3] 1948-ban minden egyházi tisztségétől megfosztották, így háttérben működő lelkészként szolgált 1972-ig.

Néprajzi gyűjtőmunkájáért 1981-ben Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntették ki.[4]

Dedinszky Gyula emléktáblája Békéscsabán (Szent István tér 20.)

Magánélete

1931. szeptember 15-én Budapesten, a IV. kerületben házasságot kötött Veres Margit Gizellával, Veres Kálmán és Komáromi Judit Lujza gyermekével.[5] Két gyermekük született.

Művei

  • Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása (1965)
  • A Békéscsabát újraalapító telepesek származási helye a helységnevekből képzett családnevek alapján (1978)
  • Stark Adolf békéscsabai szőlőnemesítő (1981)
  • A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig (1985)
  • Szól a harang. Néprajzi tanulmányok (1986)
  • A szlovák betű útja Békéscsabán. Cesta slovenskej litery na Cabe. (1987)
  • Békéscsabai családnevek a 18. században. Békéscabianske priezviska v 18. storoci. (1988)
  • A Biblia néprajza (1991)
  • Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából (1993)
  • Csabai tájszótár. Cabjanskí nárecovi slovnik. (1993)
  • Vidám Csaba (2013) Mazán László illusztrációival[6][7]

Jegyzetek

  1. ↑ (1931. március 31.) „Kiskőrös”. Kis Ujság 44 (73), 6. o.  
  2. ↑ (1938. július 21.) „Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok – Dedinszky Gyula kiskőrösi ág. h. ev. lelkésznek a törvényhatósági bizottságban való behívása”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 36 (29), 333. o.  
  3. ↑ (1943. március 11.) „Dedinszky Gyula th. bizottsági tagságának megszűnése”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 41 (11), 120. o.  
  4. ↑ (1981. június 20.) „Néprajzi vándorgyűlés Emlékezés Kiss Lajosra”. Magyar Hírlap 14 (143), 4. o.  
  5. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IV. ker. polgári akv. 653/1931. folyószám alatt.
  6. ↑ Megjelent a Vidám Csaba című anekdotakötet. BEOL (Békés megyei Hírlap online), 2013. december 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 21.)
  7. ↑ Lektori vélemény Dedinszky Gyula: Vidám Csaba című kéziratáról. Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, 2013. december 15. [2014. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 21.)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dedinszky_Gyula&oldid=22885741”