Boroszlán
A boroszlán (Daphne) a mályvavirágúak (Malvales) rendjéhez tartozó boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több:
- brassói boroszlán (Daphne blagayana),
- henye boroszlán (Daphne cneorum) — védett!,
- babérboroszlán (Daphne laureola),
- farkasboroszlán (Daphne mezereum) — védett!,
- tompa levelű boroszlán (Daphne retusa).
a Kárpát-medencében is honos.
Típusfaja a babérboroszlán (Daphne laureola) L., 1753.
Nevének eredete
[szerkesztés]Tudományos neve Daphné görög nimfára utal.[1]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Fajai Észak-Afrikában, Európában és Ausztráliában élnek.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]A legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik.
Osztatlan, bőrnemű levelei szórtan állnak.
Virágzata fejecske vagy rövid fürt. A kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágok a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger vagy tölcsér alakú, sziromszerű képletté nyúlik; ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromlevelei nincsenek. Több faj virága különösen illatos.
Termése egymagvú, húsos vagy csaknem száraz csonthéjas.
Levele és termése is erősen mérgező.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Jellemzően trópusi–szubtrópusi környezetben fordul elő. Ennek megfelelően számos faja örökzöld, de vannak lombhullatók is. A vizet jól vezető talajt kedveli — több faja (például a babérboroszlán és a henye boroszlán) kimondottan mészkedvelő. Más fajok — például a farkasboroszlán — a savanyú, agyagos (kötött) talajokhoz alkalmazkodtak.
Közvetlenül napra is ültethető, de ilyenkor célszerű a talajt takarni, mert jó, ha a gyökere hűvösen marad.
Felhasználása
[szerkesztés]Díszcserjeként több faját ültetik, termesztik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 351. o. ISBN 963-05-6928-0
- Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 161–162. ISBN 963-05-7847-6
- Pepi, az amatőr kertész
- Révai nagy lexikona V. kötet (Csata–Duc). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. oldalszám. o.