Ugrás a tartalomhoz

Boroszlán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Daphne (növény) szócikkből átirányítva)
Boroszlán
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae)
Nemzetség: Boroszlán (Daphne)
L., 1753.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Boroszlán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Boroszlán témájú médiaállományokat és Boroszlán témájú kategóriát.

A boroszlán (Daphne) a mályvavirágúak (Malvales) rendjéhez tartozó boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több:

a Kárpát-medencében is honos.

Típusfaja a babérboroszlán (Daphne laureola) L., 1753.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Tudományos neve Daphné görög nimfára utal.[1]

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Fajai Észak-Afrikában, Európában és Ausztráliában élnek.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

A legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik.

Osztatlan, bőrnemű levelei szórtan állnak.

Virágzata fejecske vagy rövid fürt. A kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágok a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger vagy tölcsér alakú, sziromszerű képletté nyúlik; ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromlevelei nincsenek. Több faj virága különösen illatos.

Termése egymagvú, húsos vagy csaknem száraz csonthéjas.

Levele és termése is erősen mérgező.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Jellemzően trópusi–szubtrópusi környezetben fordul elő. Ennek megfelelően számos faja örökzöld, de vannak lombhullatók is. A vizet jól vezető talajt kedveli — több faja (például a babérboroszlán és a henye boroszlán) kimondottan mészkedvelő. Más fajok — például a farkasboroszlán — a savanyú, agyagos (kötött) talajokhoz alkalmazkodtak.

Közvetlenül napra is ültethető, de ilyenkor célszerű a talajt takarni, mert jó, ha a gyökere hűvösen marad.

Felhasználása

[szerkesztés]

Díszcserjeként több faját ültetik, termesztik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928

Források

[szerkesztés]