Császári fürdők (Trier)
| Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom | |
| Világörökség | |
 | |
| A császári fürdők | |
| Adatok | |
| Ország | Németország |
| Világörökség-azonosító | 367-006 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1986 |
| Elhelyezkedése | |
 Császári fürdők
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′Koordináták: é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Császári fürdők témájú médiaállományokat. | |
A Császári fürdők (Kaiserthermen) egyike a németországi Trierben található római kori fürdőknek. 1986-ban város több római kori műemlékével együtt a világörökség része lett.
A fennmaradt apszisokon jól megfigyelhető a római építési mód: világos kövek és vörös téglák rétegei váltakoztak, amely a stabilitás mellett esztétikai célokat is szolgált. Ezt a stílust Trierben más épületeknél is használták, többek között a középkori Frankok tornya építésénél is lemásolták.
Története[szerkesztés]
Az épületet Kr. u. 300 körül és után építették, Constantius Chlorus és fia, Nagy Konstantin császárok monumentális reprezentatív céljaira, akik Triert választották székhelyükké. Az építkezéshez tartozott egy hatalmas csarnok is. A római szokásoknak megfelelően az épület alatt számos pince húzódott a fűtés és a csatornázás miatt.
A pincejáratok és a kiszolgáló létesítmények alapján megállapították, hogy a fürdőt soha nem vették rendeltetésszerűen használatba. Miután Konstantin áttette székhelyét Konstantinápolyba, az építményt nem használták egészen 360 körülig, amikor I. Valentinianus kaszárnyának építtette át. A kaszárnya a 800-1000 fős császári lovastestőrségnek adott helyet. A hatalmas nyugati csarnokot lebontották és a nyugati szárny föld alatti járatait betömték. Megmaradt azonban a hajdani caldarium vagyis meleg fürdő három apszisával és ennek oszlopokkal körülvett előcsarnoka, amelyet a továbbiakban bíróságként használtak.
A későbbiekben az épületet kapuerődítményként beillesztették a középkori városfalba; városkapuként a déli apszis egyik ablakát használták. 1808-ban lebontották a városfalat és ekkor bukkantak rá a hajdan sokkal nagyobb fürdőre.
A Trier város fennállásának 2000. évfordulója alkalmából az 1984. év előtt renoválták a császári fürdőket. A munkák megkezdése előtt csak az apszisok alsó ablakívei voltak épségben, a felső sor ívből csak néhány össze nem függő falmaradvány látszott. A felújítási munkák részeként újból felépítették a felső ablaksor íveit, amit statikai megfontolásokkal indokoltak. A helyi kritikusok ezt az intézkedést szükségtelennek tartották és azt kifogásolták, hogy a romok az újonnan hozzáadott (világosabb színű) kövek és téglák és a kelti apszis felső élének művészi simasága tartósan rontja a romok összképét.
2005-2006-ban a romok északi részén egy új épületet emeltek a látogatók fogadására illetve különböző rendezvények színhelyéül.
Turizmus[szerkesztés]
Napjainkban a keleti terem falmaradványai és néhány feltárt földalatti járat tekinthető meg. Nyaranta az idegenvezető katonai tribunusnak öltözve mesél ókori életéről.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserthermen (Trier) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Klaus-Peter Goethert: Römerbauten in Trier: Porta Nigra, Amphitheater, Kaiserthermen, Barbarathermen, Thermen am Viehmarkt, Verlag Schnell + Steiner, ISBN 3-7954-1445-8.
- Renate Rahmel: Trier - Farbbild-Führer durch die Stadt, Rahmel-Verlag, Pulheim, ISBN 3-926526-33-5
