Csuklyás hal
|
|
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Mallotus villosus Müller, 1776 |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Kapellán lazac |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Csuklyás hal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás hal témájú médiaállományokat. |
A csuklyás hal, más néven Kapellán lazac (Mallotus villosus) a csontos halak sugarasúszójúak (Actinopterygii) csoportjába, a bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) rendjébe, azon belül a bűzöslazacfélék (Osmeridae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Ez egy sarki lazacfajta, amely az év nagy részében a sarki vizekben él, ahol apró rákfélékkel táplálkozik. A tél és a tavasz folyamán ívás céljából követi a Finnország és Murmanszk partjai felé tartó nagy jégtömböket. Helyi fjordokban is előfordul Salten és Nord-Trøndelag vidékén, és más területeken is.
Megjelenése [szerkesztés]
A csuklyás hal jellegzetessége karcsú termete és a majdnem egyforma széles teste. Apró fekete pöttyök tarkítják a pikkelyek végein. A csuklyás elnevezés onnan adódik, hogy a hím egyednek íváskor szőrös pikkelyek szegélyezik a kopoltyúját.
Életmód [szerkesztés]
Ez a hal a tápláléklánc fontos eleme, előfordulhat bárhol a vízfelszíntől 300 méteres mélységig.
Szaporodás [szerkesztés]
Ívás idején a hím egyed szorosan rákapaszkodik a nőstényre mell- és hasuszonyai segítségével és a fenék felé úszik. A legtöbbjük elpusztul ívás után és csak kevesen érnek meg két ívást. Különösen nagy a hím példányok halandósága az elszenvedett sérülések nyomán.
Halászat [szerkesztés]
Az 1950-es évektől kezdődően a finn partoknál és a Barents-tengernél halásszák, később Jan Mayennél is. Ez a hal a norvég és sarki tőkehal fontos táplálékforrása. Az ikrás hal étkezésre alkalmas.

