Cselekvőképességet korlátozó gondnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A cselekvőképességet érintő gondnokságnak két fajtája van: a cselekvőképességet korlátozó vagy a cselekvőképességet kizáró gondnokság. Kizárólag a bíróság jogosult a törvényi feltételeknek megfelelően gondnokság alá helyezést elrendelni. A magyar Ptk. 14. § (4) szerint:

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

A törvény értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bíróság rendeli el
  • csak nagykorú személyt lehet gondnokság alá helyezni
  • ügyeinek viteléhez való belátási képessége nagymértékben csökkent
    • tartósan: hosszabb időtartam(1 éven túl)
    • időszakonként visszatérően: ismétlődő, kiújuló elmebetegség
  • pszichés állapota miatt: bármikor, bárkinél bekövetkezhető, szerzett mentális betegségeket jelenti, melyek orvosilag kezelhetők, gyógyíthatók
  • szellemi fogyatkozása miatt: rendszerint veleszületett, stabil állapotot jelent, ami általában nem gyógyítható, gyógyszeresen nem befolyásolható
  • szenvedélybetegsége miatt: jelentheti akár a kártya, lóverseny, internet megszállottságot is, de a leggyakoribb az alkoholizmus, a kábítószer-használat, melyeknél a szenvedélyek kórossá fajulnak

A törvényben felsoroltakon túlmenően egyéb betegség, bármilyen súlyos is, vagy egészségi állapot(pl.süketnémaság, magas életkor) a gondnokság alá helyezésre nem ad okot.