Csebarkul
| Csebarkul (Чебаркуль) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Cseljabinszki terület | ||
| Járás | Csebarkuli | ||
| Irányítószám | 456730 | ||
| Körzethívószám | 35168 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 40 378 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Csebarkul
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 54° 58′ 40″, k. h. 60° 22′ 12″Koordináták: é. sz. 54° 58′ 40″, k. h. 60° 22′ 12″ | |||
Csebarkul
Pozíció a Cseljabinszki terület térképén
| |||
| Csebarkul weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csebarkul témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Csebarkul (orosz nyelven: Чебаркуль) város Oroszország európai részén, a Cseljabinszki terület Csebarkuli járásának székhelye.
Lakossága: 42 844 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Déli-Urál előterében, az Ilmeni-hegyek keleti oldalán, a Csebarkul-tó partján helyezkedik el, Cseljabinszk területi székhelytől 78 km-re (60 km-re?) nyugatra. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal dél-uráli, Ufa–Cseljabinszk közötti szakaszán. A várostól délre vezet az 
„Urál” főút.
Éghajlata kontinentális. Hideg a tél, a januári középhőmérséklet -14,6 C°; száraz és meleg a nyár, a júliusi középhőmérséklet 18,2 C°. A csapadék évi mennyisége 480 mm.
A város északi részét a katonaság foglalja el (harckocsizók, légvédelmi rakétaezred, nagy gyakorlótér), északkeleten és keleten az ipari zóna húzódik; lakásépítésre, a lakónegyedek bővítésére délkeleten van lehetőség. A település nyugati és északnyugati határán túli, erdőkkel és hét kis tóval borított rész üdülőterület. Több szanatórium, üdülő, ifjúsági tábor található a közelben, köztük egy gyógyiszapos és klimatikus gyógyhely, Kiszegacs.
Története[szerkesztés]
A tó és a helység neve valószínűleg baskír eredetű, jelentése 'tarka tó'. A város elődje egy baskír falu helyén 1736-ban létesített orosz erődítmény volt. Első fatemplomát 1745-ben emelték. Az Orenburgi kormányzóság létrehozása után, 1750–1752-ben Csebarkulból kocsiút épült dél felé, mely biztosította Orenburg ellátását. A Pugacsov-féle felkelés idején, 1774-ben a felkelők elfoglalták az erődítményt, majd visszavonuláskor felgyújtották. 1779-ben az Ilmeni-hegyekben aranyat találtak (a következő évben topázt is), és a vidéken elkezdődött az aranymosással végzett aranybányászat. A vasútvonalon 1892-ben indult meg a forgalom. Csebarkul a 20. század elejéig kozák település maradt.
Az egykori fatemplom helyén 1854-ben épült templomát az 1930-as években bezárták, később az épületet klubnak, mozinak használták, majd az 1960-as években lebontották. Az újjáépített templomot 2007-ben szentelték fel. Az 1950-es években létesített városi sportstadion helyén új jégkorongstadion épült, melyet 2009-ben nyitottak meg.[3]
Gazdasága[szerkesztés]
A szovjet időszakban a település járási székhely, 1951-ben város lett. A világháború idején, 1941-ben a Moszkva környéki Elektrosztal nehézipari kombinát egy részét ide evakuálták. Ebből alakult ki a város legnagyobb ipari létesítménye, a Csebarkuli Kohászati Gyár. 1993-tól Uralszkaja Kuznyica néven részvénytársasági formában működött/működik tovább, napjainkban a Mecsel acélipari vállalatcsoporthoz tartozik. Szerkezeti-, hőálló-, rozsdamentes- és más speciális acélokat, hőálló nikkelalapú- és titánötvözeteket, illetve ezekből készült termékeket állít elő a gépipar több ágazata számára. A város gazdasága és a foglalkoztatottság a gyártól függ, a szociális intézmények és a lakónegyedek hőellátását is a gyár biztosítja. 2014-ben Csebarkult – sok más orosz városhoz hasonlóan – ún. monoprofilú várossá nyilvánították.
A második legnagyobb iparvállalat, az 1944-ben alapított Csebarkuli Darugyár toronydarukat, pneumatikus és lánctalpas darukat állított elő, saját öntőüzemmel rendelkezett. Privatizáció, csőd és többszörös tulajdonosváltás után, 2017-ben a gyárat felszámolták.[4] Az egykori fémszerkezetek gyára is megszűnt.
Az acéltermelés és tűzálló anyagok gyártása[5] mellett az ipar fontos ágazata az élelmiszergyártás. Az 1970-es évektől kezdve működik a város nagy baromfitelepe és tejfeldolgozó üzeme.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ остопримечательности Чебаркуля[halott link] (edem-v-gosti.ru, hozzáférés: 2021-04-15)
- ↑ АО Чебаркульский крановый завод (rbc.ru, hozzáférés: 2021-04-17)
- ↑ Archivált másolat. [2020. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- О городе A város hivatalos portálja
- Комплексный инвестиционный план моногорода Чебаркуля (chebarcul.ru, 2015-10-29. Hozzáférés: 2021-04-15)
- История Чебаркуля (2010, archivált; hozzáférés: 2021-04-17)
