Cs. Sós Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cs. Sós Ágnes
Született1925. június 22.
Budapest
Elhunyt1993. május 26. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiCsemiczky Miklós
Foglalkozásarégész
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950)
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Csemiczky Ödönné Sós Ágnes (Budapest, 1925. június 22.Budapest, 1993. május 26.) régész.

Élete[szerkesztés]

Sós István, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ igazgatója és Keményfy Margit gyermeke. 1952-ben ment férjhez Csemiczky Ödönhöz. Házasságából egy fia született, Csemiczky Miklós Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.

1943-ban a budapesti Szent Margit Leánygimnáziumban érettségizett, majd 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem népvándorláskori régész szakos muzeológus oklevelet szerzett. 1959-ben doktorált. A Tudományos Minősítő Bizottságon (TMB) Perényi József aspiránsaként 1966-ban megszerezte a történelem (régészet) tudományok kandidátusa fokozatot.

Egyetlen munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya volt, ahol 1950–1964 között tudományos munkatársként, 1964-től tudományos főmunkatársként dolgozott. Gyermekbénulás következtében 1959-ben súlyosan megbetegedett, mindkét lába megbénult, de tudományos munkásságát szívós kitartással és igen nagy akaraterővel folytatta.

A kora középkor régészetével foglalkozott. Zalavárott 1951–1964 között, Fehér Géza munkatársaként részt vett a középkori szláv településközpont feltárásában, majd több avar kori temető leletmentő feltárását végezte (1955 Kecel, Üllő; 1958 Oroszlány; 1961 Szigetmonostor). 1963-1969 között Pókaszepetken tárt fel temetőt, majd az 1970-es években ismét Zalavárott ásatott, ahol egy palánkfalu-erődítésrendszert és egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványait tárta fel. A kis-balatoni tározó létesítésével kapcsolatos leletmentések során Esztergályhorváti-Huszárvár lelőhelyen, 1983-ban 12. századi templomot és a körülötte fekvő többrétegű temetőt ásatta. Ötévi ásató munkájának eredményeképpen 1990–1993 között Zalavár-Várszigeten palánkfalú erődítésrendszer, valamint egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványai, egy kör alakú kripta és téglasírok kerültek napvilágra.

Kutatásai alapvető jelentőségűek a 9. századi Dunántúl szláv népességére vonatkozóan.

Cs. Sós Ágnes haláláig aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának munkásságában. A Német Régészeti Intézet levelező tagja, illetve a Szláv Nemzetközi Unió állandó tanácsának tagja volt.

Elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • 1955 Le deuxième cimitiére avare d’Üllő. Acta Archaeologica
  • 1958 A keceli avarkori temetők. Régészeti Füzetek
  • 1961 Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Keszthely-Fenékpuszta. Acta Archaeologica
  • 1963 Das Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Budapest.
  • 1965 A Dunántúl 9. századi szláv népessége. Kandidátusi értekezés. Budapest.
  • 1967 A dunaszekcsői avar temető. Folia Archaeologica
  • 1968 Bericht über die Ergebnisse der Ausgrabung von Zalavár-Récéskút in den Jahren 1961–1963. Acta Archaeologica
  • 1973 Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. München.
  • 1985 Zalavár a középkorban. Zalaegerszeg.
  • 1986 Die neueren Ausgrabungen von Mosaburg-Zalavár. Cirill és Metód tevékenysége Pannóniában. Budapest.
  • 1986 Neuere archäologische Angaben zur Frage der Kirchen von Mosaburg-Zalavár des 9. Jahrhunderts. Szlávok, protobolgárok, Bizánc. Szeged.
  • 1988 Zalavár-Kövecses. Ausgrabungen 1976–78. Budapest.
  • 1995 Cemeteries of the Early Middle Ages – 6th–9th Centuries A. D. – at Pókaszepetk. Budapest. (tsz. Salamon Ágnes)

Források[szerkesztés]