Csököttszárnyú kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csököttszárnyú kárókatona
Flightless cormorant (Phalacrocorax harrisi) -Isabela.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Faj: P. harrisi
Tudományos név
Phalacrocorax harrisi
(Rothschild, 1898)
Szinonimák
  • Nannopterum harrisi
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csököttszárnyú kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csököttszárnyú kárókatona témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csököttszárnyú kárókatona témájú kategóriát.

Nőstény a fészkén a fiókájával

A csököttszárnyú kárókatona (Phalacrocorax harrisi) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe és a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Magyarul több neve is van mint például galápagosi kárókatona, galápagosi kormorán, galápagosi csököttszárnyú kárókatona, csököttszárnyú kormorán.

Korábban különálló nembe sorolták, a Nannopterum nembe, Nannopterum harrisi néven. Ezt a nemet egymaga alkotta. Az újabb vélemények szerint nem különbözik annyira a többi kárókatonafajtól, hogy különálló nembe kelljen sorolni, így jelenleg ez a faj is a Phalacrocorax nem tagja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj egyedül a Galápagos-szigeteken honos. A szigetcsoportból is csak a nyugati nagy szigetek némelyikén él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a faj a legnagyobb és legtestesebb faj a kormoránfélék családjából. A kifejlett egyedek nagysága 89-100 centiméter. A tojók súlya 2,3 és 2,7 kilogramm közötti, ezzel ellentétben a testesebb hímek elérhetik a 4 kilogrammos testsúlyt is. Ezzel a faj mintegy kétszer akkora súlyú, mint a repülésre képes rokonai. Szárnyai nagy mérete ellenére csak 18 centiméter hosszúak és alkalmatlanok egy ekkora súlyú madár levegőbe emelésére. A fajnak nincs is szüksége a repülésre, hisz a szigeteken nincs őshonos emlős ragadozó amelyik elől a levegőbe kellene menekülni és a tenger egész évben ellátja élelemmel, így nem kell vonulnia sem.

Barnás tollazata, mint az összes többi kormoránfajnak sem, neki sem vízálló, így a tengeri halászat után hosszú időt tölt el a napon hogy teljesen átázott tollait megszárítsa.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerpartokon víz alá bukással keresi halakból, rákokból és tintahalakból álló táplálékát. A víz alatt ügyesen manőverezik lábai segítségével. Noha többnyire a sekélyebb részeken halászik, olykor akár több száz méterre is eltávolodhat a partok közeléből.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerben kezdi el a madárpár jellegzetes násztáncát, egymás mellett úsznak, magasra felemelt testhelyzetben pózolnak egymásnak. A párzás már kint a parton történik.

A tojók egy szezonban kétszer is költhetnek. A faj monogám, de a párok többnyire csak egy fészkelési szezonban maradnak együtt, mivel a tojó hamarabb elhagyja a fiókákat és azok táplálásának befejező szakasza a hímre hárul. Kőpárkányokra, tengeri növényekből készített fészekbe rakja tojásait. Fészekaljanként egy-három tojást rak, de ritkán sikerül egy fészekaljból egynél több fiókát felnevelnie egy párnak. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az egyes egyedek életkora viszonylag magas lehet. A populációjukat főként a táplálék ellátottság mértéke szabályozza. Ennek a fiatal madarak jobban ki vannak téve, mint a szülők. Egy-egy nehéz évben nagy veszteségek érhetik a populációt, sok fióka elhullhat. Ehhez úgy tűnik jól alkalmazkodott a faj, a veszteségeket néhány év alatt jól helyre tudja hozni. Az 1983-ban az El Niño jelenség miatt tapasztalt felmelegedés miatti táplálékhiány következtében bekövetkezett állományveszteség nagyon súlyos volt, a teljes populáció 50%-a elpusztult. Utána csak mintegy 400 egyed maradt életben. Az ezt követő évek azonban jó táplálékellátottságúak voltak, így 1999-re újra mintegy 900 egyed élt a fajból.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerben úszva

A galapágosi kormorán egyike a legritkább tengeri madárfajoknak. Csak egy viszonylag szűk területen fordul elő, mivel speciális körülményekhez alkalmazkodott. A szigetcsoporton belül is csak a nyugati szigeteken él, mivel csak itt megfelelő egész évben a tengeri áramlás miatt a táplálékellátottság. Röpképetelnsége miatt nem vállalkozhat a szigetek közötti nagyobb tengeri utazásokra sem, mert a Galápagos-szigetek körül gyakori cápák könnyen elejthetik a fajt a nyílt tengeren. Mindezek miatt nem élhetett soha túlzottan nagy populációja a szigeteken. De az emberek érkezése előtt nem számított ritka fajnak. Halízű húsa miatt sosem vadászták a fajt, de a szigetlakók által meghonosított emlős ragadozók (kutyák és macskák) és disznók nagy károkat tudnak okozni a fészkelő madarakban és a fiókákban.

Összállományát a 90'-es évek elején tapasztalható általános visszaesés után, 2004-ben mintegy 1500 egyedre becsülték. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja a fajt, részben csekély egyedszáma, részben a táplálékellátottság erősen ingadozó volta miatti esetleges állománycsökkenések miatt.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Galapagosscharbe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Livezey, BC: Flightlessness in the Galapagos cormorant (Compsohalieus [Nannopterum] harrisi): Heterochrony, giantism and specialization. Zoological Journal of the Linnean Society [ZOOL. J. LINN. SOC.]. Vol. 105, no. 2, pp. 155–224. 1992.
  • Bried, J; Pontier, D; Jouventin, P: Mate fidelity in monogamous birds: a re-examination of the Procellariiformes; Animal Behaviour [Anim. Behav.]. Vol. 65, no. 1, pp. 235–246. Jan 2003
  • Carlos A. Valle: Effective Population Size and Demography of the Rare Flightless Galapagos Cormorant. Ecological Applications, Vol. 5, No. 3 (Aug., 1995), pp. 601–617, doi:10.2307/1941970
  • Tindle, R: The evolution of breeding strategies in the flightless cormorant (Nannopterum harrisi ) of the Galapagos. Biological Journal of the Linnean Society. 1984.
  • Eibl-Eibesfeldt, Irenäus: Galápagos. Die Arche Noah im Pazifik. 1991; München, Zürich: Piper

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]