Commodore 64

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Commodore 64 képernyője, a bekapcsolás után

A Commodore 64 (C64, CBM 64, néha a vállalat logója után C=64-nek is írják) az 1980-as évek kultikus személyi számítógéptípusa. A Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines 1982 januárjában jelentette be, és szeptemberben adta ki 595 dolláros áron, ami ezért a pénzért addig elérhetetlen grafikai és hangképességeket nyújtott. A konkurenseihez képest agresszív árpolitika eredménye hamarosan árharc lett. Az 1993-ban befejezett gyártásáig eladott 17–25 millió számítógéppel a C64 minden idők legtöbbet eladott számítógépmodellje lett és maradt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A C64 eredeti „kenyértartó” doboza, elődjéhez, a VIC-20-hoz hasonlóan.
C64C a CBM 1764 RAM-bővítővel

A Commodore a VIC-20 sikere után kezdte el fejleszteni az újabb gépet, amely ideiglenesen a VIC-40 nevet viselte. Ennek fő újdonsága a 64 Kbyte memória és a továbbfejlesztett grafikus chip volt, amely már valóban csak a megjelenítéssel foglakozott. A hangképzést ugyanis másik chip (SID) végezte, amely a maga nemében egyedülálló volt, ugyanis ez volt az első, „home computer”-be épített különálló hangvezérlő.

A C64 1982-ben az év számítógépe lett. Amikor piacra került, valóságos csodának számított. E számítógépet akkoriban cseppet sem csak játékgépnek tartották, hanem sok helyen, Magyarországon kiváltképpen, komoly vállalati alkalmazásokra is használták.

1984-ben mutatták be az „első színes, hordozható” számítógépet az SX-64-et. A bőrönd jellegű berendezésben egy 5"-os színes monitor és egy 1541-es lemezegység kapott helyet. A berendezésben a tápegység is beépített; ezért súlya elérte a 10,5 kg-ot.

1985-ben jelent meg C128, amely az új fejlesztéseken kívül egy „komplett” C64-et is magában rejtett, ezért a korábbi programokat is gond nélkül futtatta.

Magyarországon a C64 tömegesen megjelenése után pár évvel, a 80-as évek közepén, és azután terjedt el, mivel kb. 1986-ig COCOM-listás volt. Sikere nálunk is évekig töretlen maradt. 1989. január 1. és május 31. között a Vámhivatal nyilvántartása szerint csak a legálisan behozott gépek száma elérte a 36 000 darabot.[1]

A gép utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először érthetően a vállalati szférából szorult ki, az otthoni felhasználók köréből azonban tulajdonképpen mai napig sem teljesen, mert van aki nosztalgiából máig megtartotta és be-bekapcsolja. Sőt, a géptípus újabban reneszánszát éli, oly módon, hogy különböző C-64 emulátorprogramokat készítettek, melyek PC gépeken futva C-64-es virtuális környezetet biztosítanak a felhasználónak. E virtuális számítógépeken minden, eredetileg C64-re írt program fut. A virtuális gépek több lehetőséget nyújtanak, mint az eredetiek, mert „beépítve” tartalmazzák az assembler programozáshoz szükséges „monitorprogramot”; a teljes memóriatartalom lemezre menthető; a programok betöltése gyorsabb, valamint virtuális meghajtók kezelésére is alkalmasak.

Az emulátorok közül a legnépszerűbb Windows környezetben a CCS64 és a VICE, Linux operációs rendszer alatt pedig szintén a VICE, illetve az X-64.

A piacon elérhetőek olyan PC kiegészítők (csatlakozók, átalakítók), amelyek a megfelelő szoftverek segítségével a Commodore külső egységeit közvetlenül képesek kezelni.

2011 májusában a gépet újra kiadja a Commodore USA nevű cég olyan változatban, amely külsejében a régi gépet idézi, és amellett, hogy teljes értékű C64-ként is tud működni (tévéhez is csatlakoztatható), Ubuntu Linuxszal is lehet futtatni, kihasználva a beépített DVD-olvasót (opcionálisan Blu-rayt), 1,8 GHz-es, kétmagos Intel Atom processzort, alaplapra integrált Nvidia videokártyát és 2 vagy 4 GB memóriát.[2]


Példaprogram BASIC nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egyszerű példaprogram a C64-en használt BASIC-ben:

10 PRINT "^^^SZORZAS^^^"
20 PRINT "KEREM AZ A SZAMOT:"
30 INPUT A
40 PRINT "KEREM A B SZAMOT:"
50 INPUT B
60 PRINT "A*B="
70 PRINT A*B
RUN

Ha az A változó 4, és a B 12, a program lefutása után a következőt látjuk a képernyőn:

^^^SZORZAS^^^
KEREM AZ A SZAMOT:
?4
KEREM A B SZAMOT:
?12
A*B=
48

A programot ismételten elindíthatjuk a RUN parancs begépelésével.

Specifikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Commodore 64 alaplapja
  • Microprocesszor CPU:
    • MOS 6510 vagy MOS 8500 (a 6510/8500 valójában egy módosított 6502-es egy integrált 6 bites I/O porttal, a 8500-as pedig a 6510-es CMOS technológiával készült változata)
    • Órajel: 0,985 MHz (PAL) / 1,023 MHz (NTSC)
  • Video hardver: MOS VIC-II, MOS 6567/8567 (NTSC), MOS 6569/8569 (PAL)
    • Szöveges mód: 40×25, 16 szín
    • Grafikus módok: 160×200 (egy karakternyi helyen maximum 4 szint tartalmazhat), 320×200 (monokróm)
    • 8 hardveres sprite (mozgatható grafikus elem, játékprogramokhoz)
  • RAM:
    • 64 KiB (65 536 byte) (38 KiB használható BASIC programok számára)
    • 0,5 KiB szín RAM (1K nibble)
  • ROM:
    • 20 KiB (8 KiB BASIC 2.0, 8 KiB KERNAL, 4 KiB karaktergenerátor két db 2 KiB-os kisbetűs/nagybetűs karakterkészlettel )
  • I/O Portok:
    • Jó minőségű Y/C (S-Video) (8-pin DIN csatlakozóval) chroma/luma kimenettel és hang ki+bemenettel, amivel Commodore monitorhoz volt csatlakoztatható. A legelső NTSC egységeken nem elérhető. A manapság szabványos 4-pin Mini-DIN S-Video csatlakozó akkoriban még nem létezett, de egyszerűen lehet adaptert építeni.
    • Kompozit video (egyvezetékes video kimenet a monitor számára az előbb említett 8-pin DIN csatlakozón, és külön RF modulátor antenna kimenethez, ami a TV felé a hangot is közvetíthette)
    • 2 darab csavar nélküli DE9M játékvezérlő (Atari 2600 de-facto szabvány, egy digitális joystick és/vagy egy pár paddle támogatására; az egyik csatlakozón fényceruza lehetőséggel. Később a C64-specifikus egér (ki)használja a paddle tüskéket az egérvezérléshez.
    • Cartridge port (ami a 6510 processzor cím- és adatbuszára valamint vezérlőjeleire engedett csatlakozást; memóriabővítésre, program modulokra is használták)
    • PET tipusú 1531 Datasette (magnó) 300 baud-os interface (kazetta motor/írás/olvasás/érzékelés jelekkel, az áramot a gép biztosította)
    • Felhasználói port (TTL szintű RS-232 jelek modemekhez stb.; byte-párhuzamos jelek amivel például nyomtatókat lehetett vezérelni; 17 logikai jel, 7 GND, 9V AC)
    • Soros busz (az IEEE-488 soros változata, 6-pin DIN csatlakozóval) a CBM nyomtatókhoz és diskekhez (működési elve gyakorlatilag az USB-ben éledt újra)
  • Tápegység: 5V DC és 9V AC a külső „áramtégla-monolitból” amely némely szériáknál meghibásodott és ezért a TV képernyőn sötét csíkok futottak valamint zúgó háttérzaj bocsájtott ki, 7-pin DIN anya csatlakozóval.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CoV I. 1. old.
  2. Újra kiadják a Commodore 64-et (Index, 2011. április 7.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Commodore 64 témájú médiaállományokat.

Emulátorok:

Híroldalak:

Linkgyűjtemények:

Szoftver archívumok:

Egyéb: