Ciklobután-tetraon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ciklobután-tetraon
Cyclobutanetetrone.png
Szerkezeti képlet Ciklobután-tetraon
IUPAC-név Ciklobután-1,2,3,4-tetraon[forrás?]
Más nevek Tetraoxociklobután
Kémiai azonosítók
CAS-szám 3617-57-0
ChemSpider 24735246
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4O4
Moláris tömeg 112,04 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A ciklobután-tetraon szerves vegyület[1], képlete C4O4. Hivatalos neve ciklobután-1,2,3,4-tetraon. A ciklobután négyszeres ketonja. A szén-monoxid tetramerje.

A ciklobután-tetraon termodinamikailag valószínűleg nem stabil vegyület.[2] Még nem állították elő számottevő mennyiségben[3][4], de tömegspektrometriás mérések szerint átmenetileg létezhet.[5].

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclobutanetetrone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Guo, J.-C.; Hou, G.-L.; Li, S.-D.; Wang, X.-B. (2012.). „Probing the Low-Lying Electronic States of Cyclobutanetetraone (C4O4) and Its Radical Anion: A Low-Temperature Anion Photoelectron Spectroscopic Approach”. Journal of Physical Chemistry A 3 (3), 304–308. o. DOI:10.1021/jz201593z.  
  2. Jiao, H.; Frapper, G.; Halet, J.-F.; Saillard, J.-Y. (2001.). „Stability of Tetraoxocyclobutane Revised: Perturbation Theory and Density Functional Scheme”. Journal of Physical Chemistry Letters 105 (24), 5945–5947. o. DOI:10.1021/jp010738i.  
  3. Rubin, M. B.; Gleiter, R. (2000.). „The Chemistry of Vicinal Polycarbonyl Compounds”. Chemical Reviews 100 (3), 1121–1164. o. DOI:10.1021/cr960079j. PMID 11749259.  
  4. Seitz, G.; Imming, P. (1992.). „Oxocarbons and pseudooxocarbons”. Chemical Reviews 92 (6), 1227–1260. o. DOI:10.1021/cr00014a004.  
  5. Schröder, D.; Schwarz, H.; Dua, S.; Blanksby, S. J.; Bowie, J. H. (1999.). „Mass spectrometric studies of the oxocarbons CnOn (n = 3–6)”. International Journal of Mass Spectrometry 188 (1–2), 17–25. o. DOI:10.1016/S1387-3806(98)14208-2.  
  • Maahs, G.; Hegenberg, P. (2003.). „Syntheses and Derivatives of Squaric Acid”. Angewandte Chemie International Edition 5 (10), 888–893. o. DOI:10.1002/anie.196608881.