Carlos Ruiz Zafón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carlos Ruiz Zafón
Carlos Ruiz Zafón - 002.jpg
Élete
Született 1964. szeptember 25. (49 éves)
Barcelona
Pályafutása
Jellemző műfajok regény

Carlos Ruiz Zafón (1964. szeptember 25. Barcelona) spanyol író, forgatókönyvíró.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carlos Ruiz Zafón Barcelonában született, a Gaudí által tervezett Sagrada Família árnyékában nőtt fel. A Sarriái Jezsuita iskolába járt: az intézménynek egy, vörös téglából épült, tornyokkal és titkos járatokkal ellátott gótikus kastély adott helyet, amely az író vallomása alapján jelentősen felkorbácsolta a fantáziáját és arra ösztönözte, hogy rejtélyes történetek írjon, amelyekkel már 10 évesen osztálytársait szórakoztatta.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyíróként és az El País, valamint a La Vanguardia című spanyol napilapoknak dolgozott.

Az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott: 1993-ban jelent meg első regénye, az El príncipe de la niebla (A köd hercege), amiért megkapta az Edebé irodalmi díjat az ifjúsági irodalom kategóriában, majd további három ifjúsági olvasmányt adott ki (El palacio de la medianoche, Las luces de septiembre, és a Marina).

2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét La sombra del viento címmel (A szél árnyéka). A regény kiadásakor nem keltett nagy érdeklődést, de aztán rövid időn belül a spanyol bestseller-listák élére került, majd hatalmas nemzetközi sikert aratott, a könyvet több mint negyven nyelvre fordították le. A La Vanguardia a könyvet 2002-ben az év könyvének jelölte. A 2008-ban megjelent El Juego del Ángel (Angyali játszma) című regénye szintén Barcelonában játszódik, az 1920-as években.

Zafón nem pusztán kiemelkedő író, hanem tehetséges zenész is. Mielőtt író lett volna, zenészként is dolgozott, többek között TV-sorozatok filmzenéinek komponálásával foglalkozott. Az utóbbi években csupán a maga és barátai szórakoztatására szerez zenét; közülük néhány, amelyet a Szél árnyéka számára írt - hogy az olvasók még jobban átélhessék a regények misztikus világát - meghallgathatók a szerző honlapján.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1993 ‑ Premio Edebé de Literatura Juvenil
  • 2005 ‑ Barry Award, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • El príncipe de la niebla, 1993
  • El Palacio de medianoche 1994
  • Las luces de septiembre 1995
  • Marina 1999
  • La Sombra Del Viento 2001 – A szél árnyéka (Fordította: Vajdics Anikó) ISBN 978-963-9578-86-9
  • El Juego del Ángel 2008 – Angyali játszma (Fordította: Latorre Ágnes) ISBN 978-963-254-170-9

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet.”
  • „Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli.”
  • „A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő - s ez tudományosan bizonyított tény - úgy melegszik fel, mint a vasaló. Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehűtse.”
  • „Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”
  • „Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.”

Zafón és a sárkányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A sárkányok iránti rajongásomnak hosszú története van. Barcelona a sárkányok városa, sok épületének homlokzatát díszítik vagy őrzik és attól tartok, hogy én is egy vagyok közülük. Talán pont ezért, a kis szörnyetegekkel való szolidaritásból, évek óta gyűjtöm őket és menedéket nyújtok számukra az otthonomban, egy igazi sárkánybarlangban, amit mostanáig több mint 400 sárkányszerű lény népesít be, de számuk havonta emelkedik. Természetesen a sárkány évében születtem, de ezen kívül számos más kapcsolatom is van ezekkel a tüzet okádó zöld bestiákkal. A sötétséget kedvelő éjszakai lények vagyunk, de nem különösebben barátságosak és nem éppen barátai a nemeseknek és a vándorlovagoknak.” Carlos Ruiz Zafón
„Mi afición a los dragones viene de largo. Barcelona es ciudad de dragones, que adornan o vigilan muchas de sus fachadas, y me temo que yo soy uno de ellos. Quizás por eso, por solidaridad con el pequeño monstruo, hace ya muchos años que los colecciono y les ofrezco refugio en mi casa, dragonera al uso. Al día de hoy ya son más de 400 criaturas dragonas las que hacen mi censo, que aumenta cada mes. Además de haber nacido en el año, por supuesto, del dragón, mis vínculos con estas bestias verdes que respiran fuego son numerosos. Somos criaturas nocturnas, aficionadas a las tinieblas, no particularmente sociables, poco amigas de hidalgos y caballeros andantes y difíciles de conocer.” Carlos Ruiz Zafón

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]