Cölöpépítmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy crannóg rekonstrukciója (Loch Tay, Skócia)
Cölöpvár Irkutszkban

A cölöpépítmény cölöpökön nyugvó lakóépület, mely jellemzően kis teherbírású talajon, vagy vízfolyás hatásának kitett környezetben épül.

Többnyire folyók, tavak partján, sekély mederben vagy esetleg mocsarak közelében épül. Svájcban és Észak-Itáliában már a neolitikumból származó cölöpépítmények nyomait is megtalálták. Magyarországi barlangokban is megtalálhatóak ősemberek [1] cölöpépítményeinek nyomai, melyek egyrészt a fentről csöpögő víz ellen, másrészt az eső után befolyó víz ellen nyújtottak menedéket.

Itáliában a vaskori kisebb népeknél ún. terramerékat építettek, melyek cölöpön nyugvó gerendákra épített kunyhók voltak. Szintén Itáliában, az appennini kultúrában épültek a palaffiták, melyek kör alaprajzúak voltak. (lásd: Italikus művészet)

A középkor folyamán Írországban és Skóciában is épültek hasonlók. A skót cölöpházakat crannógoknak nevezik. A szláv népeknél ún. mocsárvárakat emeltek. Az óceániai népeknél és a floridai indiánoknál is előfordul.

Velence városa is nagyrészt cölöpökre épült.

A cölöpös építésmód azon alapszik, hogy az alapokra nehezedő súly a talajra nehezedik a cölöpök által. A cölöpök talajtömörítő, teherviselő és -közvetítő szerepet töltenek be. A modern korban a cölöpök anyaga lehet beton, vasbeton vagy vas is a hagyományos fa mellett vagy helyett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Bp, Corvina Kiadó, 1984.