Brulyai erődtemplom
| Brulyai erődtemplom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 13. század |
| Rekonstrukciók évei | 15. és 19. század |
| LMI-kód | SB-II-a-A-12341 |
| Elérhetőség | |
| Település | Brulya |
| Elhelyezkedése | |
 Brulyai erődtemplom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 52′ 26″, k. h. 24° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 26″, k. h. 24° 42′ 00″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brulyai erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brulyai erődtemplom a 13. században emelt szász evangélikus templom a Szeben megyei Brulyán. Az átépítések, különösen amelyek a 19. század második felében történtek, nagyrészt megszüntették eredeti román stílusú kialakítását. Eredetileg kettős várfala volt, melyből ma csak a külső áll. A 21. század elején elhanyagolt állapotban van.
Legértékesebb berendezési darabja az 1520 körül készült, ifj. Veit Stossnak tulajdonított szárnyas oltár. A szászok kivándorlásával és az evangélikus hitélet megszűnésével az oltárt biztonsági okokból átszállították a nagydisznódi erődtemplomba.
Története[szerkesztés]
A román stílusú Szent Miklósnak szentelt bazilikát a 13. század első felében építették; ez a korra és a stílusra jellemző háromhajós, nyugati oldalán toronnyal ellátott épület volt. A pápai tizedjegyzékben megemlítik Matthias nevű papját. A 15. század végén a templom belsejét gótikus stílusban átalakították, hálóboltozatot kapott, a szentély fölé pedig egy háromszintes védőtornyot építettek. A román kori ablakokat és a harangtorony alatti előcsarnok három oldalát befalazták. 1520-ban építési támogatást kaptak a nagyszebeni kincstárból az erődítésre. A templom kettős, védőtornyokkal ellátott várfalat kapott.[1]
1845-ben a régi szentélyhez egy új, félköríves záródású szentélyt építettek. A 19. század második felében a belső várfalat és szentély fölötti védőtornyot lebontották. A mellékhajókat alapjaikból újjáépítették, hasonló hosszúságúakra mint a főhajó (vagyis már nem veszik körbe két oldalról a harangtornyot) és egyetlen tetőt húztak a hajók fölé. A 20. század elején a harangtorony védelmi galériáját eltávolították, helyére bádog piramistető került.[1][2]
1931–1932-ben kijavították a templomerődöt. 1970-ben a kerítőfal északi részét vasbeton hevederekkel erősítették, hogy megakadályozzák annak összeomlását.[1] A 21. század elején újabb karbantartási munkálatokat terveznek. Az értékes oltárt átszállították a nagydisznódi templomba.[2]
Leírása[szerkesztés]
.jpg)
Román stílusban épült, de a későbbi átalakítások, különösen amelyek a 19. század második felében történtek, nagyrészt megszüntették a román stílusú szerkezetet. Az átépítés során készült fényképeken megfigyelhető, hogy a bazilika eredetileg hasonló stílusú és kialakítású volt, mint például a kürpödi, a holcmányi, vagy a szomszédos mártonhegyi erődtemplom. A főhajó 18 méter hosszú és 5 méter széles, felső ablakai keskenyek, félkörívesek voltak. A mellékhajók 3 méter szélesek és síkmennyezetesek voltak, ezeket a 19. században újjáépítették. A harangtorony oldalhossza 7,5 méter, földszintjén eredetileg három oldalról nyitott csarnok volt, akárcsak a sárosi erődtemplomnál. A szentély oldalhossza 4,5 méter. A déli oldalon egy román kori, köríves ajtókeret maradt fenn.[1]
A templom belseje a 15. század végén történt átalakításokat tükrözi: a bazilika pillérei elé ekkor négyszögletes oszlopok kerültek, melyek alátámasztják a késő gótikus hálóboltozatot. A szentély csillagboltozatot kapott, a diadalívet pedig csúcsívessé alakították. A szárnyas oltár 1520-ból, a barokk szószék 1667-ből, a hangvető 1776-ból, a persely 1780-ból származik. A kétmanuálos, 14 regiszteres orgona a 19. században készült.[1]
A templom legértékesebb és legjelentősebb darabja az 1515-1520 körül[3] készült, ifj. Veit Stossnak tulajdonított szárnyas oltár volt, melynek oltárfülkéjében Mária szobra áll Jézussal („a brulyai Madonna”), a mozgatható és a rögzített szárnyakon pedig az Annunciáció, Jézus születése, Három bölcs, az egyiptomi kivonulás, és 16 szent ábrázolása látható.[1] Mivel a 20. század végére a németek kivándoroltak, az evangélikus hitélet megszűnt, a templomot pedig elhagyták, az oltárt 1999-ben[4] biztonsági okokból átszállították a nagydisznódi erődtemplomba, Erdély egyik leglátogatottabb erődtemplomába. A brulyai templomban csak az oltár papírra festett másolata látható.[2]
Ami a harangokat illeti, a 19. század végén egy nagyméretű, a 15. század második negyedéből származó[5] harangról számolnak be, amelyen a következő minuszkulás felirat volt olvasható: o rex glorie veni nobis cum pace Leonardus. A kisebb harang felirata Nikolaus Celnauer me fudit anno 1637 volt. A torony jelenlegi három harangja 1935-ből származik, és még feljegyeztek egy toronyablakban lévő, dátum nélküli kis harangot, és a toronyóra 1804-es harangját.[1]
A templomnak eredetileg két, sokszögű kerítőfala volt. A belső fal, amelyet a 19. században lebontottak, közvetlenül a nyugati harangtoronyhoz csatlakozott, és délen is volt egy védőtornya. A külső fal ma is áll, két tornya és négy bástyája van; az utóbbiak közül a legnagyobbat (délkeletit) gabonatárolóként használták (Fruchthaus), majd lakóházzá alakították át.[1][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h Fabini 89–92. o.
- ↑ a b c d Roth 42–46. o.
- ↑ Serendan et al: Early Renaissance altarpieces in Transylvania: materials and technological characteristics. In The Renaissance Workshop: The Materials and Techniques of Renaissance Art. (angolul) London: Archetype. 2013. 61. o. ISBN 9781904982937
- ↑ Die Braller Madonna. Siebenbürgische Zeitung, 2005. január 1. (Hozzáférés: 2023. december 3.)
- ↑ Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 10 (német nyelven). Brassó: Aldus, 105. o. (2011). ISBN 9789737822772
Források[szerkesztés]
- ↑ Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224
- ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2017). ISBN 9783946954040
További információk[szerkesztés]
- Binder, Rolf. Der Flügelaltar von Braller in Heltau (német nyelven). Neuenstadt am Kocher: saját kiadás (2020)
- Firea, Ciprian. Polipticele medievale din Transilvania – arta, liturghie, patronaj (román nyelven). Kolozsvár: Editura Mega, 156–158. o. (2016). ISBN 9786065437401
- Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 596. o. (2010). ISBN 9789639879607
- Braller. kirchenburgen.org. (Hozzáférés: 2023. december 3.)
.svg){kind=small}