Mártonhegyi erődtemplom
| Mártonhegyi erődtemplom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 13. század |
| Rekonstrukciók évei | 15–16. és 18. század |
| LMI-kód | SB-II-m-A-12564 |
| Elérhetőség | |
| Település | Mártonhegy |
| Elhelyezkedése | |
 Mártonhegyi erődtemplom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 51′ 21″, k. h. 24° 40′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 21″, k. h. 24° 40′ 12″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mártonhegyi erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A mártonhegyi erődtemplom a 13. században emelt szász evangélikus templom a Szeben megyei Mártonhegyen. Román stílusban épült, azonban az átépítések során gótikus és barokk jegyeket is kapott. A 15–16. században erődítették, azonban a 19. században kerítőfalát és védőtornyait lebontották. A 21. század elején elhanyagolt állapotban van.
Története[szerkesztés]
A háromhajós, nyugati részén toronnyal ellátott, Szent Mártonnak szentelt bazilika a 13. században épült. A 15. században a szentély félköríves apszisát háromoldalúvá építették át, majd 1500 körül a szentélytől délre sekrestyét létesítettek. A reformáció során a lakosok, és így a templom is katolikusból evangélikus lett. A legnagyobb változáson a 18. században ment keresztül, amikor az oldalhajókat megemelték és hozzáépítették a főhajóhoz. A torony déli részén 1795-ben előcsarnokot építettek.[1]
Erődítését a 15. század végén kezdték; a templom védelmének részeként a szentély fölé védemeletet építettek, amely a támpillérek fölött köríves szegmensekre támaszkodott. 1520-ban Nagyszeben tíz forintot adományozott a templom megerősítésére, 1552-ben nyolc forintot, 1554-ben újabb tíz forintot kifejezetten a várfalak építésére, a következő évben pedig hat forintot ólom és puskapor vásárlására az templomerőd védelmére. A négyszög alaprajzú várfalat két védőtornyával együtt a 19. század második felében településrendezési célból lebontották.[1][2]
1987-ben, ifjabb Lothar Schullerus lelkész mandátuma alatt konszolidációs munkálatokat végeztek a tornyon és a harangszéken. A harangok helytelen felakasztása, valamint a falazat és a fa fáradásának jelei miatt a torony vibrálni kezdett. Vasbeton gerendákra és a faszerkezet megszilárdítására volt szükség, hogy elejét vegyék leomlásának.[1][3]
Leírása[szerkesztés]
A templom legrégibb, 13. századi román stílusú részei a templomtorony, és a nyugati homlokzat és kapu. Figyelemre méltóak a félköríves diadalív román stílusú kereszttartó profiljai. A bazilika keresztmetszetét a 18. században az oldalhajók megemelésével és téglagalériák építésével megváltoztatták; a templomhajó három szakaszát ma egyetlen tető fedi át, amelynek bordás boltozata klasszicista oszlopfejes pilaszterekre támaszkodik. A szentély fiókboltozatos. Az északkeleti részen a szentély és a mellékhajók fölött valószínűleg egy torony állt, amelyre a földszinti keresztboltozat utal.[1]
A hatemeletes nyugati torony folyami- és törmelékkőből épült, favázas védemelete fából készült konzolokon nyugszik, e fölé került a hegyes toronysisak. A második emeletén fennmaradt egy nyugati karzat, amely köríves árkádon keresztül nyílik a központi hajó felé. A torony déli részén 1795-ben előcsarnokot építettek.[1]
A barokk oltár 1730-ból származik, az utolsó vacsorát ábrázoló központi képe Johann Martin Stock nagyszebeni festő munkája. Az oltátképet korinthoszi oszlopok szegélyezik, fölötte oromzat mindent látó szemmel és feszülettel. A keresztelőkút és a szószék klasszicista stílusjegyeket visel. A 16 regiszteres, kétmanuálos orgonát Samuel Mätz építette 1811-ben.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Fabini 459–461. o.
- ↑ Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 15 (német nyelven). Brassó: Aldus, 127–129. o. (2014). ISBN 9789737822826
- ↑ Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag, 47–49. o. (2017). ISBN 9783946954040
Források[szerkesztés]
- ↑ Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224
További információk[szerkesztés]
- Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 706. o. (2010). ISBN 9789639879607
- Kirchenburg Martinsberg. Agramonia. (Hozzáférés: 2023. november 20.)
- Martinsberg. kirchenburgen.org. (Hozzáférés: 2023. november 20.)
.svg){kind=small}