Brácsaszonáta
A brácsaszonáta egy zenemű, szóló brácsára, gyakran (de nem mindig) zongora- vagy más billentyűs hangszer kíséretével, vagy a barokkban a Basso Continuo által.
Az első brácsaszonáta beazonosítása igen nehéz: egyrészt manapság sok viola da gamba szonáta átiratát játsszák, mint brácsaszonátát, másrészt a klasszicizmusban és a kora romantikában nem szerették a brácsát szólóhangszerként alkalmazni. Gyakori volt még, hogy a brácsaszonáták valamilyen szonátának „alternatív” hangszerei voltak: például Johannes Brahms a klarinétszonátájában alternatív hangszernek mélyhegedűt jelölt meg. Egyébként Brahms tett legtöbbet a brácsa-repertoárért.
Brácsaszonáták listája[szerkesztés]
- Malcolm Arnold
- Szonáta op. 17 brácsára és zongorára (1947)
- Arnold Bax
- c-moll brácsaszonáta (1922)
- Fantáziaszonáta brácsára és hárfára (1927)
- Arthur Benjamin
- e-moll szonáta, 1942
- Arthur Bliss
- Szonáta brácsára és zongorára
- York Bowen
- Brácsaszonáták (c-moll, F-dúr)
- Johannes Brahms
- F-dúr brácsaszonáta
- Esz-dúr brácsaszonáta, op. 120 no. 1 és 2 klarinétszonáta átirata
- Arthur Butterworth
- Brácsaszonáta
- Mario Castelnuovo-Tedesco
- Szonáta brácsára és hárfára
- Paul Chihara
- Szonáta brácsára és zongorára (1996)
- Rebecca Clarke
- Szonáta brácsára és zongorára (1919)
- Carl Ditters von Dittersdorf
- Szonáta brácsára és zongorára
- Felix Draeseke
- c-moll brácsaszonáta (1892)
- F-dúr brácsaszonáta (1901–2) eredetileg mindkettő viola altára.
- Georges Enesco
- Előadási darab brácsára és zongorára
- Ross Lee Finney
- Brácsaszonáta
- Robert Fuchs
- d-moll brácsaszonáta op. 86
- Roberto Gerhard
- Brácsaszonáta (1946)
- Millstein Glazunov
- Op. 44-es elégia
- Mihail Ivanovics Glinka
- d-moll brácsaszonáta (és fagott szonáta is) (és még befejezetlen is) (1835)
- Georg Friedrich Händel
- Szonáta brácsára vagy gambára
- Hans Werner Henze
- Brácsaszonáta (1979)
- Kurt Hessenberg
- Brácsaszonáta op. 94
- Paul Hindemith
- Brácsaszonáta zongorával vagy anélkül
- Vagn Holmboe
- Brácsa-szólószonáta
- Arthur Honegger
- Brácsaszonáta (1920)
- Alan Hovhaness
- Campuan szonáta brácsára és zongorára (1982) ([1])
- Brácsa-szólószonáta opus 423 ([2])
- Johann Nepomuk Hummel
- Brácsaszonáta op. 5 no. 3, 1798.
- Fantázia brácsára és zongorára
- Liszt Ferenc
- Romance oubliée
- Gordon Jacob
- Brácsaszonáta no. 1 (1949)
- Brácsaszonáta no. 2 (1978)
- Paul Juon
- Brácsaszonáta op. 15, D-dúr (1901)
- Brácsa op. 82, f-moll (1923)
- Aram Hacsaturján
- Friedrich Kiel
- Brácsaszonáta op. 67, g-moll
- Ernst Krenek
- Brácsaszonáta
- Victor Legley
- Brácsaszonáta
- Bohuslav Martinu
- Egy vagy két brácsaszonáta
- Felix Mendelssohn Bartholdy
- Darius Milhaud
- 2 szonáta zongorára és brácsára
- Georges Onslow
- 2 szonáta op. 16 (brácsa/cselló)
- Max Reger
- op 49 no 1 és 2, illetve op 107 brácsaszonáták
- George Rochberg
- f-moll brácsaszonáta (1979)
- Alessandro Rolla
- Szonáta brácsára és continuora
- Nino Rota
- C-dúr brácsaszonáta (1934–5, feldolgozás 1970)
- Anton Grigorjevics Rubinstejn
- Brácsaszonáta op. 49, f-moll (1855)
- Peter Sculthorpe
- Szonáta brácsára és ütősökre
- Franz Schubert
- „Arpeggione” szonáta
- Robert Schumann
- „Märchenilder” (=meseképek) brácsára és zongorára, Op.113
- Adagio és Allegro, Op.70
- Dmitrij Sosztakovics
- Sosztakovics: Brácsaszonáta op. 147, c-moll (1975)
- David Stanley Smith
- Brácsaszonáta
- Szabó Ferenc
- Szólószonáta brácsára (bemutatója: 2005. március 11.; Murin Jaroszláv tolmácsolásában)
- Eduard Tubin
- Brácsaszonáta (1965)
- Moisei Vainberg
- Brácsaszonáta opus 107 (1971)
- Brácsaszonáta opus 123 (1978)
- Brácsaszonáta opus 135 (1982)
- Brácsaszonáta opus 136 (1983) ([3])
- Henri Vieuxtemps
- B-dúr brácsaszonáta (1863 vagy korábban)
