Bogáncslepke
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Vanessa cardui (Linné, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Cynthia cardui |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bogáncslepke témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bogáncslepke témájú médiaállományokat. |
A bogáncslepke (Vanessa cardui) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Rokonához, az Atalanta-lepkéhez hasonlóan a vándorlepkékhez tartozik. Dél-Amerika kivételével az egész világon megtalálható. Egész Európában honos, de csak a Mediterráneumban tud áttelelni, onnan rajzik minden évben északnak. Az Alpoktól északra fekvő területekről dél felé vonuló őszi példányainak egy része elpusztul; a veszteséget szaporaságával pótolja olyannyira, hogy Európa egyik leggyakoribb lepkefaja.
Megjelenése [szerkesztés]
A bogáncslepke első szárnya 2,6-3,3 centiméter hosszú. Rajzolata alapján könnyen összetéveszthetjük a kis rókalepkével, de a bogáncslepke halványabb színű, nagyobb termetű, és gyorsabban, csapongóbban repül. További egyértelmű ismertetőjegyei, hogy a hátsó szárny szegélye egyenletesen csipkézett, közepén nincs fogszerű kiugrás, a fonákján pedig 5 kis szemfolt van. Az elülső szárny csúcsánál több fehér folt látszik. A két nem azonos színű.
A hernyó feketésbarna vagy szürkészöld, világos foltokkal és sárgás tüskékkel.
|
Életmódja [szerkesztés]
A különböző években eltérő mennyiségben lép fel. Vándorlepke lévén igen jól repül.
Az erdők kivételével előfordul minden olyan élőhelyen, ahol nő csalán és bogáncs. Elsősorban a hegyek és dombok meleg lejtőit, a réteket és az erdőszéleket kedveli, de kóborlása során bárhol felbukkanhat. A hegyvidékeken 2000 méterig felhatol. Szívesen látogatja a virágokat, különösen az aszatot, a bojtorjánt, a csalánt, a martilaput és a bogáncsformákat, de nyári orgonán, valamint hullott gyümölcsökön is megfigyelhetjük.
Első példányai április végén érkeznek Dél-Európából és Észak-Afrikából. A bevándorolt nemzedéken kívül hazánkban még két nemzedéke fejlődik ki — tőlünk északra általában csak egy. Az első hazai nemzedék július-augusztusban, a második augusztus-szeptemberben repül; kedvező években harmadik nemzedéke is kifejlődhet. Mivel a bevándorlás hosszú ideig húzódik, egyes élőhelyeken gyakran egyszerre láthatók a különböző nemzedékek. Az őszi nemzedék egyedei visszavándorolnak délnek.
A nőstényék bogáncsra, csalánra és más növényekre (főleg ürömre) petéznek. Az első nemzedék hernyói június-júliusban, a másodikéi augusztus-szeptemberben rágnak. Az időszakok itt sem határolhatók el élesen, mivel nagyban függnek a lepkék bevándorlásától.
|
.jpg)
|
Források [szerkesztés]
- Állat és növényhatározó természetjáróknak
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 45.
