Bobory György (politikus)

Bobory György
Született	1883. február 1. Jászberény
Elhunyt	1949. november 23. (66 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus tanácsos földbirtokos
Tisztsége	Heves vármegye főispánja (1919. szeptember 18. – 1920. szeptember 9.) Heves vármegye főispánja (1920. szeptember 9. – 1925. május 16.) magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935) magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bobory György, Bobory György Károly József Ignác Imre (Jászberény, 1883. február 1. – Budapest, 1949. november 23.) magyar földbirtokos, magyar királyi titkos tanácsos, országgyűlési képviselő.

Élete

1883-ban született Jászberényben, római katolikus vallásban, idősebb Bobory György (1840–1896) és Graefl Gabriella Mária (1852–1939) fiaként. Jogi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen folytatta; ugyanott szerezte meg az államtudományi doktorátust is. 1906-ban kezdte meg közigazgatási szakmai pályáját, mint gyakornok, 1908-ban pedig szolgabírói kinevezést kapott.

Az első világháborúban úgyszólván mindvégig jelen volt, a mozgósítástól az összeomlás heteiig. A legtöbb harctéren megfordult, három ízben meg is sebesült; katonai érdemei elismeréseként több háborús kitüntetést is szerzett, köztük a tiszti ezüst vitézségi érmet. Ugyancsak a hadszíntereken tanúsított bátor magatartásáért később a kormányfő vitézzé is avatta.

A háború végét követően a pétervásárai főszolgabírói hivatal élére kapott kinevezést, tisztségét azonban a korabeli közéleti viszonyok miatt igen nehezen tudta átvenni. A kommün uralomra jutása után két ízben is letartóztatták, sőt 1919 májusában, a Heves vármegyei ellenforradalom megszervezésének és az abban való részvételnek vádjával halálra is ítélték, az ítélet végrehajtását csak szökésének köszönhetően sikerült elkerülnie.

A kommün bukását követően, 1919 augusztusában – a román megszállás korai szakaszában – visszavehette főszolgabírói hivatalának vezetését, a következő hónapban pedig kormánybiztossá nevezték ki. 1920-tól 1925 májusáig Heves vármegye főispánja volt; mikor állásáról lemondott, a kormányzó az addigi munkásságáért dicsérő elismeréssel tüntette ki.

Az országos közéletbe 1931-ben kapcsolódott be, amikor is a tiszafüredi választókerület őt választotta országgyűlési képviselőjének, az Egységes Párt programjával. 1935-ben egyhangú szavazás erősítette meg mandátumát – azon a választáson az utódpárt, a Nemzeti Egység Pártja jelöltje volt –, 1939-ben pedig szintén a tiszafüredi kerület voksai révén maradt a képviselőház tagja, a Magyar Élet Pártja színeiben. Az 1935–1939-es ciklus java részében a képviselőház egyik alelnöke, 1937-ben pedig, április és október között belügyi államtitkár is volt.

1938. december 24-én Poroszlón feleségül vette Graefl Ilona Mária Margit Saroltát, Graefl Andor és Tóth Valéria leányát.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
• Bobory György oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 7.
• Bobory György adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 7.

További információk

• Heves vármegye ujjáépitése Trianon után. Szerk. Békássy Jenő. Bp., Hungária Hírlapnyomda Rt., 1931.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
• Magyar frontharcos mozgalom. Írta és szerk. Mándoky Sándor, Faragó László. Bp., 1938. Merkantil ny.
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
• Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Szenttornyai Bobory György, aki a címert vitézi címre cserélte. In. Szuromi Rita: Tradíció vagy megújulás? Doktori disszertáció. Eger, 2022. 361–380. o.